Volt már olyan hogy éheztél életedben? Mi volt az oka?

nem is 1x hát nem volt munkám

Elhagyott edesapam,penz nelkul,anyam betegen s nem volt kajara penz...kopogott a szemem...

70 Ft-om maradt hó végére és 3 nap volt még fizetésig. 10 órás munkanapjaim voltak, nem tudtam hazamenni a szüleimhez kajáért. 35 Ft-os forrócsokit ittam két napig, utána már csak vizet, illetve kiettem a kukából egy kidobott fél doboz mekis sültkrumplit.

Éhezni nem éheztem épp, de volt többször is hogy hetekig csak vajas kenyér volt, az is beosztva. Az oka, hogy nem volt pénzem. Ha épp nem hívott be a diákszövetkezet vagy hirtelen meg kellett venni valami jegyzetet, akkor sokszor előjött a kérdés, hogy tanulok vagy eszek.

Kirúgtak a munkahelyemről, nem mertem elmondani a szüleimnek sem, mert apám mindig vesztesnek tartott. Az albérletet kifizettem, kezdtem felélni a maradékot. Egyik nap ráadásul elhagytam pár ezrest is, ami már be volt osztva előre. Végül lakótársamtól kértem kölcsön, ő meg beajánlott a gyárba, ahol dolgozott, míg nem találtam másik munkát. Pár hétig tartott csak, de nem volt kellemes. Nem éheztem annyira, csak az utolsó napokban.

Önkéntes éhezést csinálok folyamatosan (sajnos nem vicc!). Nem tudok máshogyan élni: vagy eszem és bajom lesz, vagy koplalok, és teszem úgy a dolgomat, ahogyan a tartalékaimból tudom.

Orvosira jártam és hát a könyvek, kollégium, bérlet nagyon drága volt nekem. Dolgozni nem tudtam, mert egész nap óráim voltak, hétvégén tanultam. Ösztöndíjat nem kaptam és hitelt sem vehettem fel, mert külföldön tanultam és nem volt rá lehetőség. A szüleimtől nem akartam pénzt kérni, mert nekik is alig volt. Az utolsó hetekben már csak kenyéren éltem és eléggé le is fogytam. Mikor kiderült, hogy egy nagyon drága könyvet kell vennem az egyik vizsgám miatt (teljesen új kiadás volt, könyvtárban sem volt) és már nem volt pénzem kiflire sem, akkor úgy döntöttem, hogy otthagyom. A szívem szakadt bele, mert tényleg nagy álmom volt.