Nektek mi jut eszetekbe azonnal a pszichológusokról? Mit gondoltuk róluk?

Időnként gondolkoztam rajta, viszont egy eset elrémített.

Konkrétan villamoson előttem ült egy pszichológus nő és valami "de rég láttalak" haverjának ecsetelte a páciensek panaszait. Például kitárgyalta, hogy "megint volt akinek nem áll fel" vagy egy másiknál, hogy "akart jönni heti többször, de mondtam neki, hogy bőven elég lesz az a heti 1 alkalom is, ki nem bírnék vele többet". Meg úgy alapvetően jókat nevetgéltek mások problémáin.

Na ilyenek után valahogy nem tudnék bizalommal fordulni egy "szakemberhez"...

Én csak egyetlen egyszer találkoztam olyannal, aki TÉNYLEG SZÍVBŐL AKART SEGÍTENI.

(Szegény nagyon megijedt: jeleztem neki, hogy házas emberrel mégsem csókolózhatok - ezért futottam el olyan gyorsan. Türelmetlenül magyarázatot várt az eltűnésemre...)

Ui: ma már minden oké, mert az eset után egy évvel megtaláltam AZ IGAZI PÁROMAT! :)

12es: és mi van azokkal a pszichológusokkal, akik Pesten élnek? Azok pesti majmok?

De most tényleg ahelyett hogy a pszichológusokat szidjátok,miért nem néztek magatokba? Nem az a dolguk, hogy helyettetek megoldják a problémájukat, hanem az, hogy rátereljenek titeket a helyes gondolkodásmódra. Aki nem befogadó fél erre, mert nem hajlandó változtatni a felfogásán, az persze, hogy másra hárítja a felelősséget.

Sajnos az, hogy a legtöbb nem is alkalmas arra, hogy az legyen. Nagyon sokszor elgondolkodom azon, hogy egyáltalán, hogy szerezték meg a diplomájukat.

Jó magam is annak készülök és törekszem arra, hogy megfelelő tanácsot adjak.

Eleve sokan nem is rendelkeznek szabad lélekkel és ők akarják megmondani mit is kéne csinálni a másiknak. És mivel viszonylag sokan járnak pszichológushoz, csak rontanak a helyzeten a "tanácsadók"

13-as válaszoló vagyok.

Nekem is az a tapasztalatom, hogy a nagy többség még a saját életét sem tudja mederben tartani.

Amelyik "szakmabeli" nagyon segítőkésznek bizonyul, az is előbb-utóbb kimutatja a "foga fehérjét..."

Édesanyám példája: olyan súlyosan elgyógyszerezték, hogy ALIG MARADT ÉLETBEN! ((Komoly kártérítés illetné meg szerencsétlent!)

Hadd ne soroljam tovább az egyéb tapasztalataimat...

Kedves válaszolók!

Nem tagadom, hogy vannak a szakmában kóklerek, de csupán azért lefikázni az egész szakmát, mert találkoztunk 1-2 negatív példával, erős túlzás. Magyarországon több ezer szakember praktizál, amíg nem volt tapasztalatotok az összessel, addig nem hiteles olyan kijelentéseket tenni, mint hogy "a nagy többség még a saját életét sem tudja mederben tartani."

Én megmondom őszintén, nem nagyon mennék pszichológushoz addig, míg nem muszáj.

Én úgy érzem (elég már alapból ezekre az emberekre ránézni), hogy általában nem megbízhatóak. És én általában jól be tudom saccolni az embereket, így ez az ügy eleve bukott. Bár biztos nem lehet egyszerű ez a szakma sem. De szerintem ide tényleg elhivatottság kell, ami nem mindenkiben van meg. És nem csak elhivatottság, de nagyon jó emberismeret is szükséges plusz nem elég kitanulni ezt, ide egy úgynevezett "tehetség" is kell. Akinek nincs tehetsége ehhez (vagy bármi máshoz), az nem is lesz jó az adott szakmában vagy területen véleményem szerint. Sokan választanak olyan területet, ami voltaképp nem az ő útjuk kellene, hogy legyen. Tehát a pszichológusok is.

Szerintem túlzás azt is állítani, hogy más nyomorán gazdagodnak meg. Hisz tényleg az orvosok és ügyvédek is így gazdagodnak meg. A beteg vagy szerencsétlen helyzetű embertől jön a pénz. Nem is értettem néhány kommentelőnél ezt az hozzáállást.

Szerintem minden szakmára és területre elmondható az, hogy NEHÉZ megbízható, rendes szakembert találni. Így nekem ez lenne a válaszom a kérdésre.

Mentálhigiénés szaktanácsadás valóban segíthet.

De ma már egyházaknál is lehet ilyen lehetőségeket találni. (Hitoktatók, teológusok, stb.)

Nem feltétlenül kell ehhez orvosi "szakrendelés"...