Hogyan lehet feldolgozni hogy az egész életem el van cseszve?

Egészen kiskoromtól állandó tény, hog beteg vagyok, időközben csak a betegség “ neve” változott. Babaként heteket kellett kórházban töltsek születésem után (ez nem akkora tragikum, csak szemléltetni akartam hogy az élet “sötét “ oldala egész életem során követett). Majd pár évvel később jött a rák, akkor már nem heteket, hanem éveket töltöttem kórházban. Kemó, sugárkezelés , műtétek sorozata. Még a gerincem is el kellett törni, így az egész járás részt tanulhattam újra (bár nem sok esélyt jósoltak annak H valaha lábra állok ). Még kicsi voltam, még volt bennem hit és kuzdoszellem . De ez azóta egyre csak fogy az évek múlásával. A kezelések emlékképei azóta is a fejemben ragadtak, ami még nehezebbé teszik a tovabblepest.

Oké, eltelt egy kis idő “gondtalanul”, majd újra bele a mélybvízbe.

Súlyos (gyötrő fájdalommal járó) bőrbetegségekkel kerültem legközelebb orvoshoz, s itt a legújabb gyógyszerkúra bezavarása az életembe.

Nem igazán tudtam túllépni a sok éves megpróbáltatáson + sajnos öröklött hajlamom is van rá, 1-2 éve mély depresszióba zuhantam (a legújabb vélemény szerint inkább borderline szindrómásra hajazok)

Elérkeztünk a “napjainkban” részhez. Már egy éve gyotrő, és egyre rosszabb kezfajdalommal végül nagy nehezen orvoshoz fordultam .

A vizsgálatok tömkelege fiatalkori reumát allapitott meg 90% os valószínűséggel (de igazából már nem vagyok képes hinni abban a 10%ban). Aha.... szuper. A művészet a mindenem, de már egy ecsetet se vagyok képes használni. Tök jó, h amúgy mérnökire készültem, de se baj , az élet ezt is el ba.szta.....

FELADOM... már minden reményem elfogyott egy jobb élet iránt . És minden az “élet szép, sőt, egyre szebb” baromság .

Egyszerűen csak nagyon elegem van....

Köszönöm annak aki azzal cseszte el az idejét hogy a hülyeségem olvasta