Hogyan lehet feldolgozni hogy az egész életem el van cseszve?
Egészen kiskoromtól állandó tény, hog beteg vagyok, időközben csak a betegség “ neve” változott. Babaként heteket kellett kórházban töltsek születésem után (ez nem akkora tragikum, csak szemléltetni akartam hogy az élet “sötét “ oldala egész életem során követett). Majd pár évvel később jött a rák, akkor már nem heteket, hanem éveket töltöttem kórházban. Kemó, sugárkezelés , műtétek sorozata. Még a gerincem is el kellett törni, így az egész járás részt tanulhattam újra (bár nem sok esélyt jósoltak annak H valaha lábra állok ). Még kicsi voltam, még volt bennem hit és kuzdoszellem . De ez azóta egyre csak fogy az évek múlásával. A kezelések emlékképei azóta is a fejemben ragadtak, ami még nehezebbé teszik a tovabblepest.
Oké, eltelt egy kis idő “gondtalanul”, majd újra bele a mélybvízbe.
Súlyos (gyötrő fájdalommal járó) bőrbetegségekkel kerültem legközelebb orvoshoz, s itt a legújabb gyógyszerkúra bezavarása az életembe.
Nem igazán tudtam túllépni a sok éves megpróbáltatáson + sajnos öröklött hajlamom is van rá, 1-2 éve mély depresszióba zuhantam (a legújabb vélemény szerint inkább borderline szindrómásra hajazok)
Elérkeztünk a “napjainkban” részhez. Már egy éve gyotrő, és egyre rosszabb kezfajdalommal végül nagy nehezen orvoshoz fordultam .
A vizsgálatok tömkelege fiatalkori reumát allapitott meg 90% os valószínűséggel (de igazából már nem vagyok képes hinni abban a 10%ban). Aha.... szuper. A művészet a mindenem, de már egy ecsetet se vagyok képes használni. Tök jó, h amúgy mérnökire készültem, de se baj , az élet ezt is el ba.szta.....
FELADOM... már minden reményem elfogyott egy jobb élet iránt . És minden az “élet szép, sőt, egyre szebb” baromság .
Egyszerűen csak nagyon elegem van....
Köszönöm annak aki azzal cseszte el az idejét hogy a hülyeségem olvasta
Az enyém is...
Újszülöttként 2 hónap PIC - kérdéses volt, életben maradok-e.
Aztán 14 éves koromtól folyamatos ízületi fájdalom.
Most 29 vagyok:
- két éve majdnem belehaltam a pajzsmirigy túlműködésbe
- 15 éve folyamatosan fáj a térdem, de mára néha az ágyból nem tudok felkelni
- fáj a gerincem, a derekam 10 perc állás-hason fekvés után mozdíthatatlan
- az ujjaimat szabadban télen gyakorlatilag nem tudom használni, mert két kesztyű alatt is olyan szinten fájnak, mintha késsel vagdosnák őket
- a fogaim törnek - a csontjaim hálisten még nem -, ami azt jelenti, elég egy keményebb dió, vagy mandula és kettétörik a fog, amit aztán ki is kell szedni (most már 10 hiányzik, és háromra mondta az orvos, hogy valószínű az is el fog törni - pedig szedem a calciumot, a midnen szart)
- az ínyem állandóan gyulladt, havonta járok fogdokihoz, de a betegségem miatt folyamat gyulladás van a szervezetemben
Emellett pedig ott a tudat, hogy gyakorlatilag bármikor meghalhatok.
Anya 42 évig élt a kórral, aztán egyik délután villámcsapás-szerűen rosszul lett, és két héten belül elvitte, hiába tettek meg mindent érte.
Pont azért leszel jó abban, amit csinálsz, mert új utakat kell keresned.
Digitális fényképezés, filmezés: ott kevésbé múlik a kezeden a végeredmény.
Mérnöki helyett elméleti tudományok? Pl. közlekedésmérnök? Nem tudom, ott kézzel mennyit kell rajzolni.
Hogy mi ad erőt, mikor már a fájdalomtól legszívesebben felakasztanm magam (a gyulladáscsökkentő szart sem ér, SLE-re nincs konkrét gyógymód, mert az egész szervezetet támadja)?
A párom. Ránézek, ő mellém ül, visszamosolyog, elsimít a hajamból egy tincset, megcsókol.
Ha nagyon fáj a lábam, szó nélkül ölbe kap és felvisz a lépcsőn.
Amikor már nyüszítek télen az ujjaimat égető kíntól, rám adja a saját kesztyűjét is, és addig szorítja a kezem, míg fel nem melegíti.
Ha reggel nem tudok felkelni, megmasszíroz, behozza a kávét, és nagyon óvatosan kimozgatja az "elgémberedett" ízületeket.
Nem neheztel, amiért néha eltörök ezt-azt, és mindig mellettem áll.
Megnevettet, elvonja a figyelmem, hülye poénokat süt el, vagy csak magához húz, és szorosan ölel.
Ha ő nincs, már rég feladtam volna.
29n
Ha már a betegség az életed súlyos része, elég sokat tudhatsz róla résztvevőként is. Mi lenne, ha magadnak kezelhetnéd és gyógyíthatnád, amitől szenvedsz? Mi lenne, ha orvosnak mennél? Szerinted segítene kicsit átstrukturálni a helyzetet?
Nem mondom, hogy könnyű lenne. De az biztos, hogy átvehetnéd az irányítást a szenvedéseid egy jelentős része fölött.
Jobb élet? Mindenki rabszolga... Adózik, csicska...
Itt nagyon kevés embernek van jó élete. A többbi mev csak pózer látszat. 23 f
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!