Ti hogyan kezelitek az olyan embereket akik a "na ennek aztán lehet beszélni" kategóriába esnek? Többit alább.

Ráhagyom. Ebbe nőttem fel. Apám is ilyen, egyik bátyám is és mit ad isten a kedves párom is ilyen, de mivel így nőttem fel nem okoz problémát figyelmen kívül hagyni. Rájuk hagyom, nem tudnak (na jó néha) felidegesíteni.

Én nem fogon senkinek megadni azt az örömöt hogy látja rajtam hogy sikerült felidegesítenie, ráadásul ez jobban is feludegesíti az adott személyt. Javaslom mosolyogj rá helyeselve amit mond hidd el belül fel fog robbani.

Kérdés milyen szempontból ilyen. Rosszindulatú, bomlasztó, pletykálós, vagy csak szimplán nehéz felfogású.

Nekem van egy munkatársam, értelmes gyereknek tűnik, meg határozott kiállású. Viszont sokszor végigfut bennem a "hát ez teljesen hülye" gondolat.

Például látom, hogy a nehezebb oldaláról fog meg egy feladatot. Próbálom rábeszélni, hogy az egyszerűbb, hogy lehetne egyszerűbben. Egyszerűen fel se fogja. Általában hamar ráhagyom, hogy akkor szenvedjen vele. Majd jön és mondja, hogy "most mondta az XY hogy lehet ezt egyszerűbben is". Olyan mintha csak adott emberek szava jutna el a tudatáig.