Rájöttem, hogy utálok családban élni. Más is van ezzel így? Hogyan kezelitek?
Ez olyan dolog, ha magadat idegeled azon, ha nem vagy, akkor nem oldódik meg semmi, akkor ezt látja más is, és meg nem fog mozdulni, az fix.
Nem véletlenül Pató Pál úr a párod.
Szerethet akármennyire, az emberi lustaság olyan, hogy még akkor se mozdulna meg, ha már négykézláb mész a földön csúszva.
Ez mindig is így lesz, ha két ember együtt él.
Vegyél vissza, tedd magad kicsit takarékra.
Egy viszont valami biztos, általában az ilyen aktív emberek jóval tovább élnek, megfigyeléseim alapján.
A párod után ne pakolj, nem a te dolgod utána pakolni, hanem a sajátja.
Gyereket meg ne csinálj, ha nem akarsz, ugyanis még egyelőre nem kötelező.
Vannak normális, magukra igényes férfiak, igaz nem sok, mert én is ezt látom a környezetemben, hogy a barátnőim kidolgozzák a belüket, aztán hazamennek sütni-főzni, gyerekkel foglalkozni, de közben legyenek szexisek is a pocakos barátjuk mellett. Ha meg valaki hagyományosan háztartásbeli, akkor élősködőnek van tituálva.
Erről sajnos sokat tehetnek azok az anyák is, akik idősebb korukban is babusgatják a fiaikat, mint édesanyám is, a lassan harmincas fiútesómat még mindig ő látja el, főz rá munka mellett, miközben az egész nap játszik. Totál önállótlan, egy sima teát képtelen elkészíteni, számláról nem tudja, hogy eszik-e vagy isszák.
Nekem szerencsém volt az élettársammal, tud takarítani, igényes a környezetére, nem "várja el", hogy főzzek 10 órás meló után.
Őszinte leszek, én a helyedben egy ilyen alak mellé egyáltalán nem vállalnék gyereket.
Bocsánat a trágárságért, nagyon indulatosan írtam ki magamból.
9-10 órát? Átlag napom így néz ki: reggel 5:30kor indulás edzésre +1 óra az út. Így rohanva jó esetben a sulit (labormunka) megoldom fél9-12ig. Ezután go haza 1h vezetéssel. 13tól melo, kb 7re érek haza, ezután megfőzök. Ha van szabadidőm azzal megy el, hogy takarítom a romokat, amit hét közben nem tudok elvégezni. És tartsak észben mindent: kinek van szülinap, számlák, autó, fűtőanyag, bevásárlás. Párom van amikor elmosogat, néha megfőz, de akkor kezd bele mikor hazaérek, így nem vagyok előbbre vele. Ha szólok érte vita van, ha nem szólok nem történik semmi. Húzza a száját ha boltba kell menni, van, hogy a kutyáknak vizetnadni képtelen! Azt sem tudja mennyi kaját kell adni nekik! De az meg vannjegyezve, hogy miért nem járok ki gyomlálni a kertbe, ha már "kitaláltam", hogy ültessünk paradicsonot...Agyrém...van, hogy bedobok egy adag ruhát mosásba, elmegyek itthonról, este mikor hazaérek még benn van a gépben, pedig hallja, ha megy a mosógép. Ő 3 műszakban dolgozik, elfogadom, hogy fáradt, de nem hiszem el, hogy egy délelőttösben nem tudna kiterigetni egy adag ruhát noszogatás nélkül! Magátós semmi nincs eszében. Anyósom meg sógornőm persze hiperháziasdzonyok, és állandóan megjegyzik, hogy mrnnyi mosogatni való van, meg hogy főzött a kicsi fiának. Pedig a kicsi fiának is van keze, tud magának főzni, ha az éhhalál fenyegeti... A megoldás szerintük az lenne, ha elmennék dolgozni csak, szülnék gyorsba 2 gyereket és abból állna az életem, higy kiszolgáljak mindenkit.
De ez idővel még rosszabb lesz, főleg ha gyerek születik.
A lovazást meg pláne nem adnám fel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!