Most komolyan kedves magyar társadalom, mi a jó ebben? Miért kell folyton panaszkodni és a poltikusokat (tisztességeseket), orvosokat, vállalkozókat, üzletembereket becsmérelni? Ő hibájuk, hogy éheznek az országban?

Tegyük tisztába a dolgot. Ki miből és hogyan gazdagszik meg. Ha valaki a tehetségével, munkájával és szorgalmával vagyonos lesz, az egy ügyes ember. Én nem utálom például a C. Ronaldót, aki gazdag ember, azért mert a vele született tehetségét rengeteg áldozatos munkával kamatoztatta és elért egy olyan szintre, ahol ezt megfizetik. C. Ronaldo példának okáért egy elég szegény sorból való valaki. Maria Sharapovának teniszütője sem volt, amikor elkezdte, mégis eljutott 5 grand slam győzelemig. De ott van mondjuk Katy Perry aki segélyeken élt, aztán az énektudását kamatoztatta és a népek vevők voltak rá, de sok ilyet lehet még mondani.

Ez az érem egyik oldala. Hosszú, kitartó fáradságos munkával el lehet jutni egyről a kettőre, ahogy a mellékelt ábrák is ékesen bizonyítják. Az, hogy valakinek megfelel az a környezet, amiben van, panaszkodik hogy neki milyen rossz a sora, de igazából még annyira sem igényes saját magára, hogy a portáját egy kicsit kitakarítsa, abban az esetben miről beszélünk?

A politika (meg ahogy látom egyes válaszolók már az aktuálpolitikát is ide hozták, tök feleslegesen amúgy, mert nem a migránsokról, vagy Sorosról van szó a kérdés kapcsán) megint más tészta. A hatalmasok, akiknek többjük van, mint amit élvezni tudnak belőle, főleg ha hatalmi a pozíciójuk is, azok ilyenek. Mert mit akar akinek van? Még többet. De ez mindig is így volt, amióta jegyzik az emberi történelmet.

Aki nagyon akar, az előbbre tud jutni, csak ahhoz rengeteget kell dolgozni, az emberek meg általánosságban kényelmesebbek annál, minthogy kirobbantsák a maximumot magukból. De vannak például emberek (én is ismerek nem egy ilyet) akinek elég az a kevés amije van, nem vágyik többre, mert nem kell neki.

A roma társadalom helyzetéről meg igazából könyvtárakat lehet megtölteni, de náluk is áll: ha melózol, eljutsz valahova. Hogy hazai példát is hozzak, ott van Mága Zoltán, akit az ég is hegedűsnek teremtett. Nem volt ő sem gazdag családba való, éppen ellenkezőleg, mégis a világ egyik legjobb szólóhegedűse vált belőle. Miért? Mert vért izzadt azért, hogy ezt elérje. Ahogy az összes ilyen.

Mert ha én szegény vagyok, és változtatni szeretnék ezen, akkor minek szidjam a politikust, vagy a gazdagot (mert tagadni, irigykedni és mást hibáztatni a legkönnyebb, ez köztudott), attól én magam nem fogok előrébb jutni. Meg de hát a politika miatt, mert nincs munkahely, mindent ellopnak, blablabla. Emberek, aki akar, az tud boldogulni, akármilyen is a környezet. Az emberiség így élte túl azt a rengeteg bajt, amit a saját fejére hozott. Hogy emberek még a legnagyobb csapások közepette vagy közvetlen utána is képesek voltak arra, hogy életben maradjanak.

A stadionok eus pályázatok által lettek kivitelezve, semmi köze nincs Kis Józsi vagyonához.

Tisztelem és becsülömazt, aki a saját tehettségéből gazdagodott meg, bár nyilván ezek is sok emberen trappoltak át, de vonatkoztassunk ettől el.

No-ról és minden külföldi munkavállalásról pedig annyit, hogy kell a szorgalom mindenhova. Aki itthon nem az, kint se lesz. Kinn viszont ugyanazzal a szorgalommal többet érhet el.

És itt nem feltétlen a saját lakásró és egyéb tulajdonról beszélek. Nekem megfelelne tökéletesen, ha megfelelő hiztonságérzetet nyújtana és arányos lenne a megszerzett jövedelmemmel. Itt viszont jelenleg a saját ház jobban megéri, a magyarok ragazkodnak a magántulajdonhoz, ami történelmi tényezőkre vezethetők vissza. Ah, sokat tépem a szám...