Arra van időnk, amire/akire akarjuk? Közhelyes igazság vagy baromság?

Bizonyos fokig igaz is meg nem is. Egyrészt ahogy írják, vannak amik meghatározzák a napunkat, munka, feladatok, utazás. Egy projekt közepén nem tudok elmenni 2-3 hetes külföldi nyaralásra.

Viszont a szabadidejét arra áldozza az ember amire szeretné. Legutóbb például jól esett itthon dögleni, vagy terveztem elmenni túrázni egyet. De hívtak haverok egy rendezvényre, így inkább velük mentem. De volt már fordítva is, hogy inkább az egyedül kirándulást választottam, mert ahhoz volt kedvem.

De van olyan egyetemről való ismerősöm, akit egy évben egyszer kérdezek, akkor is leráz.

Például felhívtam, kérdeztem nincs-e kedve valamikor összefutni. Erre jött a kifogás hogy holnap dolgozik, meg a jövő hete sűrű lesz, csak ma érne rá. Mondtam, hogy jó, én mindjárt végzek munkával, 6 körül tudnánk is találkozni. Erre jött a hirtelen kifogás, hogy "Most jut eszembe, hogy még boltba is le akartam menni, meg mosni is akartam, meg össze kell készüljek holnap munkára..." Ez volt vagy 2 éve, nagyjából kinyomtam a telefont és azóta nem is beszéltünk.

Ez teljesen igaz, ha valaki azt mondja hogy ,,nincs időm rá...", az valójában csak úgy akarja közölni hogy nem szeretne az adott dologgal foglalkozni hogy az ne legyen annyira sértő.

Mindenkinek arra van ideje, amire/akire csak akarja.

Persze kivételt képez hogyha megfosztanak a szabadságodtól lásd: börtön vagy egyéb.

Szerintem nem igaz. Vagyis a másik embertől is függ.

Ha felhív valaki most, hogy kettőre menjek valahova, nem készülök el időben. Persze mehetek úgy, mint aki kergettek, de csak rossz lesz a közérzetem.

Vagy ha azt mondom valakinek, holnap tudunk 10 percre találkozni, de csak itt és itt, ő viszont máshol akar, ami nekem messze van, akkor megint mi van.

Persze, amikor csak magamról döntök, hogy itthon hajnali egykor főzök vagy szobabicajozom, az oké. De nekem mindig az volt a bajom ezzel, hogy csak nekem kellett másokhoz igazodni. A mai napig. Reggel 9-re tervezik a programot, mikor tudják, hogy éjjeli bagoly vagyok, aztán basztatnak, hogy kómás vagyok. Mindig nekem kell a fél városon átcaplatni, mert őket pont ott teszi le a busz, de jó.

Szaros 10 percre meg nem találkoztam még senkivel, max. a patikussal beszéltük meg a gyógyszereket ennyi idő alatt. Nem szeretem, akinek csak az idő mennyisége számít, azt naplózza, és attól teszi függővé a kapcsolat milyenségét. Akkor már töltsünk együtt egy egész napot nyugiban. Ne pedig úgy, hogy a másnapi munkát szervezem fejben egy fárasztó nap után, ingerült vagyok, kimerült, szarnom kell, mosni kell, minden bajom van.

9.

A mondatból sikerült megragadnod a lényeget, miszerint a gyerekcsinálás tesz rabszolgává. Anélkül is az vagy, ha a felsorolásból ezt az elemet kiveszed.

Buta gyökér...

Baromság.

Nekem az a mondásom, hogy a kötelességeim felére.

Ha mindkettő szülőnek teljes állásban kell dolgozniuk, hogy legyen elegendő pénz, akkor emellett még a gyerekeikre SE fog maradni elegendő idő este, egymásra, magukra, háztartásra pedig jóformán semmi.

Ha valaki másodállást vállal, mert pl lebetegedett valaki a családban és csak így tudják eltartani magukat, akkor se így akarta, hanem ez van.

Én meg tanulok munka mellett. Akár heti 4 nap is lehetnek óráim, persze zh-k és beadandók folyamatosan vannak.

Szerintem a legritkább ember az, akinek érdemben van szabadideje.