Nagyon rossz gyerekkor után lehet normális életem vagy örökké ilyen depressziós szomorú maradok? 18/L

Persze hogy lehet , csak akarnod kell .

Ha elengeded magad, és neki fogsz búslakodni, szomorkodni meg állandóan keserű leszel akkor nem igen.

Ez inkább legyen neked intő példa , hogy igy nem szabad.

Próbálj vidámabb lenni, olyan társaságot keresni ahol nem az alkoholé a főszerep.

Ez azért sok mindentől függ.

Úgy most nem sok értelme lenne elmenned pszichiáterhez, hogy utána hazaérve ugyanabba a stresszes negatív légkörbe kerülj megint. Ha már esetleg elköltözöl akkor viszont érdemes lesz, sokat segítene.

Persze a gyerekkor meghatározó, és biztosan hatással lesz az egész életedre, de azért nem jelenti azt hogy depressziósan fogod leélni az életedet.

Most annyit tehetsz, hogy több időt töltesz a barátaiddal, addig se gondolsz a rossz dolgokra, aztán ha önálló leszel majd alakul. Sajnálom, kitartás!

Igen, meghatározza az egész életedet. Rendesen hazavágják az ilyen alkesz férgek a gyerekek idegrendszerét.

Habitus kérdése igaz, de ha harcos tipus vagy akkor ez hatalmas erőt ad, hogy kitörj és másképp akarj élni.

Sajnos a lelked így is egy életre hazavágja. ☹☹☹

Hasonló cipőben járok (cukorbetegség okozta hangulatingadozás, indulatoskodás 130kg-os apával), és én úgy oldottam meg, hogy elmegyek addig otthonról, míg nem normális.

Aztán kb amikor lenyugszik, visszamegyek, és építem a saját életem. Ez azt jelenti, hogy barátaim nkm sincsenek, mert nem tudom hova "hozni" (haza), a parkban csövezni meg nem szeretek, olyan bandázós, céltalan.

Szóval építem az életem, tanulom, amiből pénzt tudok majd csinálni, és az első lehető alkalommal lépek a melóba! Meló, ahol sok túlórával reményeim szerint képes leszek teljesen elkerülni az indulatoskodást.

Tanácsolom, hogy keress egy békés helyet (parkot, vízpartot, kilátót, stb), és tanulj idegennyelvet, majd abból simán meg tudsz élni, ha pro lettél!

Lehet normális életed.

Elon Musk, a világ egyik legsikeresebb embere régen naponta 1$ -t tudott költeni kajára, és úgy lett sikeres.

Sokan nagyon nehéz időkön mentek át, és mégis sikerült nekik.

Hidd el, ha már kijutsz abból a környezetből, nem lesz az hogy megőrülsz az apukádtól, ezerszer jobb lesz.

Ne is tartsd azzal a kapcsolatot, aki tönkretesz, akármennyire is hisztiznek miatta. Én sem fogom a szüleimmel, mert nagyon lehúznak érzelmileg.

Ismerek elképesztően beteg, mélyen depressziós embereket akik tényleg pszichiátriára szorultak volna, de mégis meggyógyultak maguktól.

Kifogod tudni csak sajnos nem egyedül, olyan környezet barát vagy pár kell hozzá aki bevezet a normális és szép életben. Aki megmutatja hogy ez a világ szép is tud lenni, ha olyanok között vagy akik szeretnek és úgy bánnak veled ahogy megérdemled.

Kitartást hozzá hogy megtaláld és kimássz ebből a veremből, nem lesz egyszerű de ha van kitartásod akkor sikerülni fog. Az eddigiek után amiket meg kellett élned gyerek játék lesz. (mondhatni)

az ilyenek nagyon mely lenyomatot hagynak az emberen, az a legnehezebb, hogyha nincs semmilyen tamasz amiböl eröt merithetnel (jo szülök, testverek, baratok).

DE! Erösnek kell lenned. 18 evesen nehez elhinni, hogy barmi jobbra fordulhat, de valojaban felnöttkorban kezdödik el az elet, amit te iranyitasz es te felelsz a dönteseidert es a magad erdekeben meg kell ragadnod minden lehetöseget, hogy kitörj.

En a helyedben a tanulasra koncentralnek, amellett pedig dolgoznek. Tudom furan hangzik de a munka es tapasztalatok nem csak anyagilag segitenek, de megismersz egy csomo uj embert, lesz jo es rossz tapasztalat is de megerösödsz ezekben es könnyebb lesz kesöbb hogy a sajat labadra allj es kiepiteni a maganeletedben is azt a megbizhato hatteret (ferj, kesöbbi baratok), akikre tamaszkodni tudsz.