Kezdőoldal » Emberek » Egyéb kérdések » Előfordulhat olyan, hogy...

Előfordulhat olyan, hogy valaki nem depressziós, mégis meg akar halni/meg is teszi?

Figyelt kérdés

Itt vagyok én, egy teljesen optimista lány, tele célokkal, vidámsággal, mégis mostanában egyre gyakrabban kattan be az, hogy el akarok menekülni ebből az egészből. Az egyetlen okom erre az lenne, hogy akit mindennél jobban szeretek, már nem szeret engem. (If the person you love, doesn't love you, you're worthless.) Nincs annyira durva önbizalomhiányom, de tény, hogy úgy érzem, nem sok értelme van az életemnek vagy egyáltalán nekem nélküle. Nem csak a szerelmem volt ő, hanem az egyik legjobb barátom, a legfontosabb ember eddigi életemben, akire mindig számíthattam, akivel rengeteg közös emlékem van, aki a világot jelentette számomra. És sajnos továbbra is azt jelenti...

Folyamatosan reménykedem, hogy majd visszatalál hozzám, emiatt nem is tudom őt elengedni. Biztos vagyok abban, hogy a mi történetünk nem érhet véget, hogy majd a távolabbi jövő összesodor minket...

Rengeteg szánalmas dolgot csináltam már miatta/érte. Folyamatosan utána szaladgálok, tényleg beteges szinten és nem csak szerintem ijesztő már az, amiket csinálok.:(

Néha mélypontra zuhanok, elfogy a reményem... zokogok néhány órát, aztán megy az élet tovább, visszatér a remény (de ő sosem).

Tegnap már komolyan ott tartottam, hogy oké, nekem nélküle nem kell ez az egész, neki is egyszerűbb lenne, ha nem üldözném és én sem érezném többé ezt a leírhatatlan fájdalmat, ami már-már fizikai...

Vannak barátaim, családom, aranyos osztálytársaim stb. Nem érzem különösebben üresnek a velük töltött időt, csak egyszerűen nem tudják pótolni azt a személyt.

Nem vagdosós tizenéves szeretnék lenni. Egyáltalán nem. Azon az elven vagyok, hogy, ha már megvágom magamat, akkor először és utoljára... Aha, hát a francokat. Úgy tűnik, az nem elég hatásos, ha függőlegesen vágom. Na mindegy, lényeg, hogy komolyan gondoltam és még mindig tervezek eltűnni, ennek ellenére nincs az az "unom az egészet" vagy hasonló érzésem, szóval nem vagyok depressziós. Tudom, hogy a szerelem idővel elmúlik, elvégre csak egy nagy adag hormon, de engem már nem érdekel. Sőt, azt is tisztán átlátom, hogy egyetlen ember miatt óriási butaság ilyet csinálni és azt is megértem, ha elítéltek, mert valószínűleg én is ezt tenném... szóval a lényeg végülis az, ami a kérdésben van. Az öngyilkossághoz mindenképp kapcsolódik a depresszió, vagy olyan is megeshet, hogy az illető tisztán végiggondolva is emellett dönt?



2018. márc. 31. 00:08
 1/8 A kérdező kommentje:
Jaj guyz, sikerült kiírnom egy újabb éjszakai 101% szánalmas kérdést.:(
2018. márc. 31. 00:11
 2/8 anonim ***** válasza:
14%
ne hisztizz
2018. márc. 31. 00:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/8 A kérdező kommentje:
#2 nincs jobb dolgom így tavaszi szünetben, sry
2018. márc. 31. 00:19
 4/8 anonim ***** válasza:
65%

Hát figyelj en meg tudlak érteni,ilyen korban előfordulnak ilyenek. Velem is volt sajna,kb. én is így voltam 1 csajjal,ő volt az ok ha jó kedvem van,meg nála tökéletesebbet el se tudtam volna képzelni és én is csináltam pár fura dolgot érte.. De aztán elment,mondjuk úgy ment el hogy nem is érkezett meg igazán,de közel voltunk egymashoz és nagyon sokat jelentett nekem,rohadt sz.rul éreztem magam egy 4 hónapig.

A kerdesre: Gondolom igen,ismerősöm se volt depis mégis fel ment egy épület tetejére..De valaki más telón lebeszélte

2018. márc. 31. 00:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/8 anonim ***** válasza:
100%

ha elveszítünk valakit, aki fontos - talán egy kicsit mi magunk is meghalunk...

az életed része válik semmivé most, mert az a másik, akivel eddig építtetted, tervezted, nem lesz része.

de az ilyen dolog 'csak egy történet, szomorkás emlék, a változás vége és kezdete' a többi máshoz képest (tudom, neked most nem az, de ha majd visszatekintesz később, ezt gondolod majd te is a többi fontos eseményhez, dologhoz képest)

és itt a lényeg. az IDŐ. AZ idő!

neked most nem még egy változás, hanem az idő kell.

ha végeznél magaddal, sose tudnád meg, hogy lehetsz még boldog.

biztos vagyok benne, hogy nem szuicid érzések amiket megélsz, hanem egyfajta gyász, magad - szíved, szerelmed, érzéseid - gyászolása, és a gyászolás mindig nagyon fájdalmas, és véget akar az ember mindenáron vetni az ilyen kegyetlen fájdalomnak.

de nem te fogsz, hanem az idő.

nem a következő szerelem, a gyógyulás az új vidámságok vetnek véget ennek, nem is az önkezed, csakis az idő.


és hogy mi segít? hát a célok. A CÉLOK. legyen cél a boldogság megtalálása más dolgokban. az ÉLET szemlélete, szépségének, ajándékainak a megélése.


egy szép helyen kirándulás, a napsütés élvezése, egy finom ital (habostejeskávé vagy habos kakaó egy jó zene közben, ha mondjuk süt a nap, az ablak előtt állva - és a finomságot kortyolgatva) és ilyen kis mankók...

amikkel kellemesen telik az idő. az az idő, ami majd enyhülést hoz.


nem vagy szuicid, csak szomorú, tipikus veszteség érzet...


annyi, de annyi tök jó pasi és szerelem vár még rád :) mert mindig egyre jobb lesz :)


el lehet tűnni néha a világ elől csendes helyeken, jó erre egy vízpart, egy szép park, egy erdő, olyan hely, ahol a természet szépségei megmutatkoznak, de még egy mécsesekkel kicsinosított fürdőszoba egy illatos fürdővízzel teli kád is ilyen.

ilyen egy szép könyvtárszoba, ilyen egy múzeum, kastély, az éjszakai város, egy jó könyv olvasgatása "bekuckózva" egy edzőterem, egy jó aerobic edzés...

jajj, mennyi minden szép van :)

2018. márc. 31. 00:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/8 anonim ***** válasza:

Nyilván vannak olyan körülménynek ahol valaki tisztán végiggondolva dönt az öngyilkosság mellett (pl. Hitler esete), de a te eseted nem ilyen, sőt,a leírásod alapján ez depressziónak számít szerintem. Ne gondolkozz ezen, majd rendbe jössz, de ha ilyesmi jár az eszedben, egy rossz pillanatodban, ha beszűkül a tudatod, ez lehet az a "menekülési útvonal" amit reflexből választasz, szóval ez az állapot amiben vagy veszélyes. (Tapasztalatból mondom egyébként.)


Amúgy ha neki nem vagy már fontos, ő se legyen neked, akár őrizd meg a vele kapcsolatos pozitív emlékeket, de az az ember aki ő a jelenben (és a jövőben) az váljon számodra jelentéktelenné, egyszerűen már nem érdemli meg az eddig elfoglalt helyét az életedben, és ha ez a változás nem jön természetesen (vagyis inkább túl lassan jön, mivel az idő minden ilyesmit megold), akkor találd meg a módját, hogy előidézd mesterségesen. (Figyelve és irányítva a gondolataid, megváltoztatva a hozzáállásod és a véleményed, stb.)

2018. márc. 31. 03:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/8 anonim válasza:
Randi? :D
2018. márc. 31. 08:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/8 A kérdező kommentje:
Köszönöm a kedves válaszokat, nem is nagyon számítottam rájuk! c: Azt hiszem, az időre bízom a dolgokat, vagy legalábbis valahogy majd túlélem. c:
2018. ápr. 1. 08:43

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!