Létezik olyan, hogy valaki egy egész életen át depressziós? Hogyan lehetséges?

Igen, úgy hogy egész életén át csak nyavalyog és nem tesz minimum mértékig semmit sem a változásért. Szerintem valamennyire jellemmel is összefügg az, hogy ki lábal ki ebből a dologból nehezebben.

Egyik rokonom olyan, hogy már nagyon régóta semmi másról nem lehet beszélni vele, bármit is szólnál hozzá, csak a panaszkodását és elkeseredettségét ontaná rád, nem lehet rajta segíteni, főképp azért nem mert egy adott ponton, ha kérdőre is vonnád, hogy mitől érzi megkeseredve magát, akkor kiderülne, hogy irreális elvárásai vannak, és hát azokkal meg mit lehet tenni?

Én egy depressziós embert csak annak fényében tudnék megsajnálni, ha tudom, hogy mi tette őt azzá, pl. sok mai tini, aki egy holmi szerelmi visszautasítás miatt játssza a depresszióst, az legtöbbször fáraszt.

Nagyon lényeges,hogy a környezetedben

létezik ilyen személy,vagy te éled át

amit írtál?

# 5

Szerintem az emberben sok minden nyomot hagy, pozitív-negatív dolgokkal együttvéve, épp azon a lényeg, hogy ha valaki a negatívra összpontosít jobban, az hat rá leginkább.

A depresszió nem betegség, hanem állapot, akinek van, annak meg is marad egész életében.

Az más kérdés, hogy ha megtanul együttélni ezzel, akkor problémamentesen tud élni, és a környezete sem veszi észre, hogy depresszív.

Létezik. Itt vagyok én. Gyerekkoromtól fogva az vagyok. Ennek oka, hogy nem tudom elfogadni magamat, utálom a testemet. Szedek gyógyszert, járok orvoshoz, de ez semmit sem segít. Ez már így lesz amíg élek. Ráadásul anyám, apám is az volt egész életében, a hajlam örökletes is lehet.

Bírom, amikor a sok hozzá nem értő pofázik, hogy szedd össze magad, meg ne rinyálj. Kívánom nekik, ők is érezzék azt amit én és akkor majd megtudják, milyen depressziósnak lenni.