Édesanyámat elveszítettem hogy éljem ezt túl?

Sajnos történt az életembe egy nagy tragédia a legrosszabb ami csak történhet egy emberrel. Húsvét hétfőn édesanyám meghalt :( Édesapám már 2003-ban elhunyt akkor még csak 15 éves voltam most meg már 30 vagyok. Az ő halálát viszonylag könnyen feldolgoztam pedig szerettem nagyon őt is de nem annyira mint az anyut. Édesanyám egy áldott jó asszony volt 66 évesen ment el és még azt sem lehet mondani,hogy öreg volt. Sajnos olyan tüdőbetegsége volt amit már nem tudtak az orvosok meggyógyítani. Az anyu több mint 35 évig dohányzott nagyon erős dohányos volt. Amikor apám meghalt rá 1 évre az anyu megfogadta,hogy leteszi a cigarettát és így is lett. Már 13 éve nem szívta és mégis meghalt :( Nem volt tüdő rákos hanem COPD betegségben szenvedett. Nagyon fulladt az utóbbi időben egyre rosszabbul volt már ülve is fulladozott. Napról napra csak rosszabbodott az állapota. Húsvét hétfőn amikor eljöttem otthonról a párommal tartottunk Pécs felé már fél úton voltunk amikor egyszer csak megszólalt a telefonom a nővérem hívott és mondta nekem,hogy az anyu nagyon rosszul van lehet megfog halni kint vannak a mentősök az orvosok. A bátyám is otthon volt és próbálta újraéleszteni az anyut nagyon hosszú ideig de nem sikerült neki. Sőt a mentősök is fél órán keresztül élesztgették de hiába sajnos elfulladt. Amikor ezt meghallottam a telefonba azt hittem szörnyet halok a szívem csak úgy vert majd kiugrott a helyéről. Tisztán hallottam amikor mondták a mentősök,hogy sajnáljuk de nem tudunk már mit tenni meghalt. Hallottam mindent a telefonon keresztül. És akkor a bátyám is közölte velem,hogy az anyu meghalt. Nem tudtam elhinni,hogy ez igaz sokkot kaptam remegtem sírtam. A párom ölelgetett vigasztalt. Mondom ez nem lehet igaz,hogy meghalt amikor nemrég búcsúztam el tőle még puszit is adtam neki. Pedig akkor is nagyon rosszul volt amikor eljöttem de álmomban sem gondoltam volna,hogy meghal. Ennek már 2 hete azóta megtörtént a temetés is. De én még a mai percig sem tudom elhinni és elfogadni,hogy meghalt. Nagyon hiányzik az anyu nélküle már semmi sem lesz olyan mint régen. Nekem ez nagyon nehéz mivel ő volt a mindenem az egyetlen támaszom. Amióta megszülettem vele éltem soha nem hagytam magára. Mi olyanok voltunk egymásnak mint a testvérek. Együtt mentünk mindenhová elválaszthatatlanok voltunk. Tavaly hagytam őt magára 1 évre mert az akkori páromnál laktam. Utána én visszamentem az anyuhoz. Már egy jó ideje tudtuk,hogy beteg de álmomban sem hittem volna,hogy ilyen gyorsan és hirtelen meghal. Ezt nem tudom feldogozni elfogadni nem megy. Nélküle nem ér semmit az élet és bevallom őszintén ,hogy már félek mindentől . Már nincs anyám sem apám nincs kihez menjek ha valami baj van. Vannak testvéreim egy nővérem meg egy bátyám meg ugye ott a párom is de ők nem pótolják az anyut azt az űrt amit hagyott a szívembe. Úgy érzem,hogy teljesen egyedül maradtam most már csakis magamra számíthatok :( Hogy tudnék erőt meríteni és folytatni az életemet továbbra is? Most már van párom van kiért éljek de akkor is félek. Mit tegyek?????????