Vannak itt olyanok, akik a rossz oktatási rendszernek köszönhetően buták maradtak?

Nem a rendszerre fognam, inkabb a tanárra. Es nem buta, csak maskeppen tanult.

Peldaul matekbol nagyon vagott az eszem 5 osztalyig, 6-ban egy hulye diktator lett a matektanar, epp hogy ev vegen atmentem.

6 evet kinoztak némettel, fölöslegesen , romanul es angolul szinte egyedul tanultam meg. Tehet nem lehet lustasagra fogni.

Infotanarunk evente legalabb 5 volt. Tudas semmi, itt a gyakorin 100x tobbet tudtam meg a gepekrol.

Én bizonyos tantárgyakból maradtam csak s..gghülye...

Az egyik ilyen a matek, amiből szerintem simán fejleszthető lettem volna (amikor elkezdtem külön órákra járni, akkor jobbak is lettek a jegyeim) de a tanárunk szabályosan büszke volt arra, hogy mennyire sok embert buktat meg, és milyen rossz nála általában az osztályátlag. Magyarán arra, hogy milyen szar tanár.

A legfőbb problémát arra fogom a saját életemből, hogy tudatlan (nem lexikális tudás hiányára gondolok, hanem inkább tájékozatlan "tudatlanság" ez) kis taknyosként nem tudtam, mi mire jó, mivel mit lehet elérni, miben mi a szépség, és a kötelező maszlagot tanulva, igazából soha nem volt semmiből házim. Utáltam is a sulit, mint a fenét. Bementem, bohóckodtam, eltelt.

A tanárok kevese volt képes felkelteni valamiféle vágyat a tantárgyuk "felfedezésére", ami a tanulási vágyat jelentette volna nálam.

Matekból jól láttam az összefüggéseket, de soha nem volt füzetem se középsuliba, majd amikor minden órán kaptam egy egyest, de a témazárókat 3-4-esre írtam, akkor a tanár rájött, hogy jobb, ha nálam nem kéri a házifeladatot. (mindenki mástól kérte, és szankcionálta is)

A vége az lett, hogy nem kellett megbuktatni matekból soha, és 4-esre tudtam érettségizni (nagy adag szerencsével)

Látta, hogy az árral szembeni vizelése nem visz sehova.

Értékelem is a jóindulatát már így felnőtt fejjel.

Persze ha tudtam volna, hogy most a for ciklusok tervezésénél, és a ledpanelek vezérlésénél, vagy a vektorgrafikus ábrázolásnál milyen jó lenne a vektorok rendes ismerete, akkor lehet oda is figyeltem volna órán, talán még házit is írtam volna. :)

De kb nincs a diák előtt egy olyan "cél", ami még ha nem is lesz a jövője (borzasztó hamis voltam, annak ellenére, hogy zenei általánosba jártam), de van benne pillanatnyi öröm, vágy az átélésére, a tanulással.

Szóval igen, buta maradtam, sok csoporttársam a fősulin sokkal okosabb nálam, én csak a szorgalmammal, a minőségi házi feladatok készítésével maradtam a "belső magban", míg ők voltak az "autisták" (ez itt bók).

De utólag, már felnőtt fejjel akármennyire is az oktatási rendszert okolom, a MÁBAN a felelősség az enyém, hogy mit kezdek az időmmel, mit akarok megtanulni.

És én most (bár szakmailag elég gyér vagyok, mert 16 évesen ismerkedtem meg először a számítógépek alkatrészeinek ELNEVEZÉSÉVEL (funkció ismeret nélkül), mára már modellrepülő elektronikát akarok építeni, hogy ne kelljen vezetni a saját repülőm, csak belökni a kordinátarendszerbe egy pöttyöt, és "oda repül".

Nagy cél, nem tudom milyen buktatók jönnek közbe, de haladok. Nem a cél elérése a cél, hanem a cél MEGLÉTE.

És fejlődök, reményeim szerint állandóan.

Őszintén, szerintem borzalmas a magyar oktatás, a pedagógiai szellemiség (10-ből 3 tanár értékes), és ha tehetném, a gyermekeimet se iratnám be a suliba, hanem megtanítanám neki ITTHON azokat az értékeket, amiből örömet, pénzt, és elismerést profitálhat a gyerkőc idővel.

27F