Van olyan aki nem baratkozik a tobbi anyukaval?

Nem csinálok ebből ekkora cirkuszt. Magamat adom. Nem vagyok bunkó, de nem is jópofizok erőn felül, így rám senki nem nyomul ennyire. Bizonyára érződik a távolságtartás.

Játszótéren is elbeszélgetünk, de nem szervezek semmit senkivel, míg tudom, hogy mások igen.

Én pont az ellenkezőjét tapasztalom. Bp-hez közeli vidéki város lakópark, tele CSOK-os családokkal, szóval van gyerek dögivel, de az elmúlt 2,5 évben két anyukával tudtam érdemben beszélgetni, de velük sem tudtam összejárni, mert az egyik már a gyerek fél éves korától otthonról dolgozott és soha nem ért rá, a másik meg csak úgy nem ért rá. Az összes többi anyuka meg nyalják egymást a face csoportban, hogy zenebölcsi, meg barátkozás stb., de! amikor eljön a tali ideje, akkor hirtelen mindegyik gyereke beteg lesz, meg korábban aludt el, meg későn kelt fel meg mit tudom én, mit találnak ki, és semmi nem jön össze.

Nekem pedig nagyon hiányzott volna egy-két olyan anyuka, akivel tényleg érdemi dolgokról lehet beszélni (nem csak a gyerek, annak bölcsije meg az időjárás), de itt mindenki bezárkózik, max. a szomszéd anyukával beszélget (de azt is csak nyáron, amikor jó idő van), kerüli a társalgást még a játszón is.

Szóval imádnál itt élni, mert itt az anyukáknak a max. igényük, hogy egymásra köszönnek, azt csá.

Amúgy egy marha ingerszegény környezet, se bolt, se cuki, se kocsma se semmi, minden a központban van, ami sétával egy óra oda, én meg nem vezetek. Egyedül meg marha uncsi volt tologatni a gyereket.

Én sem vagyok barátkozó tipus, de ennek hátránya is van.

Szívesen beszélgetek bárkivel, de a pletykát igyekszem kerülni. Aki a szomszégasszonyt velem kitárgyalja legközelebb lehet, hogy engem fog kitárgyalni valaki mással. Esete válogatja hallottam már jó közösségek kialakulásáról is. Az egésznap unatkozó, nyomulókat én sem szeretem