Öngyilkosság gyàvasàg vagy nagy merészség megtenni!?

Tekintettel arra, hogy szembemész az egyik legerősebb ösztönnel és ráadásul baromira fájhat, szerintem kifejezetten bátor dolog.

Persze értem azt az érvelést is, akik szerint gyáva tett, mert elmenkül a problémák elől ahelyett, hogy szembenézne velük.

Szóval mindkettő :)

Szerintem helyzet függő mikor mondható gyávaságnak vagy "bátorságnak". Ha valaki akkor lesz öngyilkos, amikor pl szakít vele valaki, na az gyávaság, sőt fa*ság, de ha annyira szar az élete, hogy már változtatni sem lehet rajta az sem inkább bátorság hanem "nincs más megoldás".

Bátorság az volt saját véleményem szerint amikor a 2.Vh-ban volt egy német páncélos mondjuk, aki miután kilőtték a lánctalpat, utána is használta a tornyot, és addig lőtte az ellenséget amíg tudta, majd a gyalogosokat a saját pisztolyával, majd miután semmi esély nem volt az életben maradásra mert körbevették, és már csak 1 golyó maradt a rejtett zsebben a pisztolytáskában, ezzel fejbe lövi magát.

Ha más életéért halsz meg, az nem öngyilkosság, hanem önfeláldozás, ami egy nemes és bátor tett.

Ha öngyilkos leszel, mert a helyzeted "sz@r", akkor gyávaság, mert az a "könnyebb".

Ha az élet lenne a könnyebb, akkor azt választanád, de mivel nem azt választod, így nem az a könnyebb, így elmenekülsz a problémáid elől, tehát gyáva vagy. Természetesen itt is vannak kivételek, a fent leírtakat, "az élet sz@r, megakarok halni" féle hisztikre értem.

(Akinek nem inge ne vegye magára)