Miért gondolják az emberek, hogy a mentális egészség választás kérdése?

Ha nem vagy asztmás, te sem tudod, hogy milyen egy roham. Az már részletkérdés, hogy van annyi sütnivalód, hogy nem állsz oda a fuldokló mellé, hogy miért nem vesz levegőt :)

Na ebből kiindulva megkaptad a választ, hogy miért gondolják, amit.

A másik, hogy a "minden fejben dől el" alapelvben van valami, ha nem is úgy, ahogy ezek az emberek elképzelik.

Nekem bipolárisom van, ha éppen lecsúszok, akkor nagyon. Saját elhatározásomból leküzdöttem az ilyenkor fellépő agórafóbiámat és az ezzel járó "ajtón kilépős" pánikrohamot. Tavaly ilyenkor még csillagokat látva mentem le a sarki közértbe, most meg már hónapok óta tiszta vagyok. Nem szedtem rá soha gyógyszert, magam próbálom megvívni ezt a harcot.

Bevallom, így sem jobbak a depressziós rohamok, munkára pl. még mindig képtelen vagyok, de kemény elhatározással sokat javítottam a közérzetemen, ahelyett, hogy egész nap feküdnék, viszonylag produktívnak mondhatom magam. De ettől lelkileg nem vagyok jobban, cska megyek előre, mint a terminátor.

Én nem várom el senkitől, hogy varázsütésre megváltozzon, viszont nagyon lerí egy emberről ez, ha túlzottan sajnáltatja magát, a hozzáállásával van baj. Nekem is vannak problémáim, de igyekszem kihozni magamból a legtöbbet.

Bár lehet neked is igazad van, a túlzottan sok problémával küszködő embert nem érthetjük, nem is fogjuk igazán.