Hogyan coming out-oljak transzfób, homofób rokonoknak, szülőknek/ismerősöknek ("barátoknak")?

Nem tudom, mennyire segít, ha leírom a saját történetemet, mert én igazából nem-bináris nő vagyok, azaz engem nem zavar, ha nőként tekintenek rám vagy nőként kell beskatulyáznom magam valahol, ahol csak 2 nem közül lehet választani, de én magamat sosem tekintettem igazán lánynak/nőnek, viszont a transzneműséget sem éreztem magaménak, a férfi identitással se tudok azonosulni egyáltalán. Elég sokáig nem foglalkoztam ezzel, elkönyveltem magamban úgy, hogy ez biztos tök normális és biztos mindenki ugyanilyen, csak nem mondják. 28 évesen teljesen véletlenül fedeztem fel, hogy van külön kifejezés az én nemi identitásomra, és hogy a cisz lányok egyáltalán nem ilyenek, viszont léteznek olyan emberek, akik hasonlóan éreznek, mint én. Szóval aki szerint ezt kamaszkorban figyelemhiány miatt beszéli be magának az ember, annak csókolom :D Mivel engem nem zavar, ha a biológiai nemem alapján mások nőnek tekintenek, annyira a coming outnak sem érzem szükségét ezzel kapcsolatban. Rólam elég nehéz lenne megmondani, hogy nem tekintek saját magamra nőként, mert a kinézetem elég lányos, hosszú hajam van, van, hogy sminkelek és nőies ruhákat hordok stb. Pár közelebbi értelmes hozzáállású ismerősnek elmondtam, akiről meg tudom, hogy transzfób és homofób, annak nem említem meg, mert több károm lenne belőle, mint hasznom. Tudom, hogy van olyan nem-bináris, akinek fontos, hogy úgy is tekintsenek rá az emberek, és hát örülök neki, hogy én nem olyan vagyok, mert ezt tényleg nehéz elmagyarázni, főleg olyan beszűkült embereknek, mint itt egyes válaszolók. Bocsi, ha nem nagyon hasznos a válaszom, tudom, hogy én ebből a szempontból a szerencsésebbek közé tartozom és nem kell emiatt annyit rágódnom.

Fontos? Ezek az illetők részesei a mindennapjaidnak és érinti őket valahogyan? Leszbikusként én a velem egy háztartásban élőkön túl másnak nem közöltem; minek?