Ti hogy mondtátok meg a barátaitoknak, ismerősöknek, rokonoknak, hogy csúszol az egyetemen?
Nagyon gáz...
Én elmondhatatlanul szégyenlem magam miatta.
Én simán elmondtam, hogy nem sikerült egy tárgy és a ráépülés miatt csúszok. A rokonok közül a többség csak annyit szokott kérdezni mikor végzek, aztán el is felejtik, többségnek le se esett hogy nem ez volt az eredeti időpont. A közelebbi családom nem csinált nagy ügyet belőle, a barátaim meg próbáltak vigasztalni. Én nem szégyeltem magam miatta, a tárgy miatt voltam rettentő dühös. Tipikusan az a tárgy amin csak feleslegesen szivatnak és a ráépülő simán elvégezhető nélküle is.
Én végül 1 évet csúsztam mert őszi féléves tárgyra épült őszi féléves. Tavasszal passziváltam, dolgoztam meg elkezdtem kidolgozni a tételeket, kitaláltam a szakdogát majd ősszel a tárgy mellett megcsináltam a szakmai gyakorlatom. Annyi előnye volt, hogy passzív alatt szakmához kapcsolódó diákmunkát végeztem már, náluk maradtam szakmai gyakorlatra is, ami aztán pályakezdőként jól jött. Plusz így rengeteg időm volt államvizsgára meg a mesterszakos felvételire felkészülni.
Ha neked is ilyen szerencsétlenül alakult a csúszás használd ki a plusz időt. Engem is nagyon zavart, hogy 1 évvel később kapok diplomát, viszont utólag megvolt az előnye is.
Ez legyen életed megnagyobb tragédiája!
Amúgy nem kérdezték. De ha mégis szóba került annyit mondtam, hogy majd jövőre végzek. Nem ragoztam túl.
Nekem a szüleim nem is értik, hogy van a mai rendszer... egyszerűen megmondtam, hogy mivel én dolgozom, nem tudok 30 kreditet teljesíteni egy félév alatt, csak 20-25-öt... tehát nekem a 210 kredites képzés nem 7 félév lesz, hanem 9-10.
Nyilván megértették, hiszen egy év ide vagy oda már nem sokat számít...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!