Ti is gyakran szoktátok azt érezni, hogy hülyének néznek titeket?

Mert te hülye is vagy.

Igen, ha az iskolában vagyok, akkor szinte mindig.

A te esetedben nem csodálom, kérdező. Hol 13 éves lány vagy, hol pszichiáter.:D

Én olyankor rájátszok, had legyen jó napjuk. Én tudom magamról, hogy nem vagyok az, ez elég nekem.

13 éves lány? :D Múltkor válaszolt valami kérdésre és odaírta, hogy 23 éves xd

Én ritkán érzem ezt, de olyankor nagyon pipa vagyok érte. Kövér középkorú nő vagyok, csendes, aki igyekszik mindenki felé tisztelettel lenni (igaz, többnyire megtartva a 3 lépés távolságot. Kedves vagyok, de nem túl közlékeny idegenekkel.) Ezekből a tulajdonságokból kiindulva néhány nagyon okos azt gondolja, lekezelő is lehet velem. Na én ilyenkor leszek nagyon határozott, de soha nem bunkó! (nem vesszük át a stílust) Aztán néhány mondattal-még mindig a tárgynál maradva, ami szó volt köztünk, a metakommunikációs eszközöket bevetve éreztetem, hogy nem beszélhetsz így velem. Ne félj, úgy visszavesz az arcából. Aztán egy ronda szót ki nem ejtettél.

Inkább, hogy nem vesznek emberszámba, nem számítok, mint ember. De ez elég ritka

Munkahelyen előfordul, de nekem megvan a stratégiám az ilyen esetekre.

Igen, mindenhol előfordul, főleg ügyintézéskor az okmányirodában, tanulmányi osztályon, bankban, suliban, egyetemen. Igazából bárhol, ahol emberekkel kell(ene) beszélgetni. Fiatalabbnak nézek ki a koromnál (20 vagyok, általában kis hülye tinilánynak néznek), csendes vagyok, nem pofázok megállás nélkül, egyedül is elvagyok, nem keresem kényszeresen a társaságot, emiatt úgy gondolják, hogy fogyatékos vagyok. Érdekes módon mindenki megváltoztatta a véleményét, mikor szóba állt velem és azt tapasztalta, hogy értelmes, összefüggő mondatokban tudok beszélni, csak én magamtól nem megyek oda senkihez, de szívesen segítek vagy válaszolok, ha valaki akar tőlem valamit.