20 évesen hol tartotok, tartottatok az életben? Volt olyan amit megbántatok, pl. egy szakma elvégzése?

2o evesen volt egy felsofoku nyelvizsgam, egy erettsegim, egy felbehagyott egyetemem (passzivaltattam magam, majd kesobb ki is iratkoztam)

1 eves munkaviszonyom egy multinal

es nehany millio forint megtakaritasom

Hát figyelj én 20 év körüli vagyok szóval körbeírom neked az eddigi éveket. 20 évesen is ugyan ott tartottam mint most. Annyi különbséggel hogy azóta lett B kategória jogsim,csináltam két OKJ szakmát(targoncavezető+személy és vagyonőr),továbbá fél úton vagyok egy saját autó megszerzéséhez(10-12 év körülieket nézek).Illetve még 19 éves koromban elköltöztem otthonról 220km el távolabb családi okok miatt.

Van egy barátnőm több mint 5 éve együtt vagyunk szüleivel élünk.

A személy és vagyonőr szakma egy hulladék itt Magyarországon.Esetleg a pénzszállítás része jó lehet de oda kell még más papír is. De arra jó volt hogy ne a gyártósoron kelljen robotolni rabszolgamunkában sacc/kb ugyanannyi pénzért.

Targoncás szakma alapvetően gyérül fizet de nagy multikhoz érdemes vele pályázni.180-200 ezret megkerestem az egyiknél itt Miskolcon.Persze túlórával.

Egészen addig ameddig csináltak egy leépítést és kidobtak mint egy használt törlőkendőt.Őszintén szólva már ezt a szakmát is kezdem bánni.

Megjegyzem minden tanfolyamot saját költségen fizettem és nem vagyok anyuci/apuci kiskedvence. Koránt sem...

Jelenleg munkát keresek. Ugyanúgy mint 20 éves koromban.

Azt sajnálom hogy 19 éves koromban nem fejeztem be a szakmámat amit akkoriban tanultam.(Központifűtés szerelő) De ennek is legfőképp családi okai voltak.

Azon gondolkodom hogy külföld fele kellene kacsingatni. Csak hogy ott is mit lehetne csinálni így 8 általánossal és nyelvtudás nélkül az kérdéses. Undorító ez az ország de nem egyszerű elmenni innen.

Néha azon reménykedek hogy egyszer majd amikor lefekszek aludni hátha nem kelek fel többet.Megfulladok álmomba vagy valami.Könnyebb lenne de hát ez van.

Összefoglalva: Sehol nem tartok. 19 éves korom óta tiszta szívás az életem.Nem tudom mit kezdjek magammal. Bizonytalan az életem. Ha barátnőm nem lenne már rég befejeztem volna ezt az életnek nevezett borzalmat.Csak miatta próbálok jutni valamire.

35/f

Asztalos vagyok, válalkozó, jól megélek belőle...

20 éves koromban 10 elvégzett osztállyal rendelkeztem, albérletben laktam székesfehérváron, dealerkedésből éltem...

Valahol nagyon szép és jó volt az az élet...

De a sok para, a sok stressz, nomeg a teljes életemre kiható nem csak kellemes bedrogozott élmények... szívesen visszacsinálnám... na meg az életmód végéről a priszt is... mert nem toyota :D

De egyébként ez 2002-2005 közti sztori, havi szinten 1-1.5milliós bevételem volt, albérlet, csajok... volt 1 rottweilerem, egy kabrió cápa bmw, 10-12előtt nem keltem soha, csak ha áruért kellett mennem a "nagykereskedőkhöz"...

Főleg füvet és hasist árultamde tudtam szerezni bármit, keménydrogot soha senkinek... "elveim" voltak...

Szinte folyamatosan be voltam tépve, de az lsd-t sem vetettem meg... koncertről koncertre jártam, 2004 2005 ben az osztrákoknál partyztam rengeteget...

Szerencsére nem a dealerkedéssel kaptak el, betépve kocsival balesetet okoztam, ebből lett a priusz, meg 2 év gyógykezelés tolókocsival, szerencsére újra a lábamra álltam, de teljesen felhagytam azzal az élettel, már csak születésnapjaimon szoktam évente egyszer füvet szívni, azt is csak hollandiában haverokkal... egyébként alkoholt sem iszom.

A haszontalan szakmamat bantam, mert mire vegeztem a sulival mar tomeges leepitesek voltak. Hiaba akartam en informatikus lenni ha az apam vasutas suliba iratott be mert szerinte a "komputerbol" nem lehet megelni.

20 eves koromra lehuztam 2 evet epitkezesben kulfoldon, abbol a penzbol mar tudtam sajat hazat venni, utanna bevonultam sorkatonanak.

Diohejban ennyi.

Én nem sokára töltöm a 20. életévemet. Egyetemista vagyok, tanulok, van két nyelvvizsgám és egy jogosítványom. Kollégista vagyok, a szüleim tartanak el (mindenemet ők fizetik). Tulajdonképpen ennyi.

Amit megbántam az a jogosítványom. Mindenki mondta, hogy jogsi kell mindenkinek, anélkül nem lehet boldogulni, ma már alap stb., tulajdonképpen a szüleim erőltették. Én belementem, hogy jó, rendben, akkor legyen meg, de most már látom, hogy teljesen felesleges volt...11.-es koromban kezdtem és úgy elhúzódott az egész (sem én, sem az oktatóm nem értünk rá normálisan), hogy érettségi után fejeztem csak be. Minden sikerült elsőre, jól ment, de a végén már elegem lett belőle és utáltam...Azóta pedig összesen talán öt alkalommal vezettem...nincsen semmi szükségem a jogsira. Mikor még otthon laktam, akkor sem jártam sehová, nem kellett autó. Egy ideje pedig kolis vagyok, más városban élek és tökéletesen megvagyok a tömegközlekedéssel. Max., ha hétvégén hazamegyek, akkor tudnék vezetni. Viszont egy autó van a családban, amit a szüleim használnak, úgyhogy nem is tudnék akármikor vezetni (magamnak pedig nem fogok kocsit venni mert semmi szükségem nincs rá és pénzem sem lenne rá). Úgyhogy kidobott pénz, elvesztegetett idő és energia, ez jut eszembe, ha ránézek a jogsimra. Örülök és szép a szüleimtől, hogy kifizették, de nem volt semmi értelme...Most már csak akkor csinálnám meg, ha tudnám, hogy mikor és hol, miért lesz rá szükségem.

Valamint utólag azt mondom, hogy biztosan jobban tanulnék és bánom, hogy akkor ezt nem tettem meg. Jó tanuló voltam (mindig 4,8 körül volt az átlagom) és kitűnőre érettségiztem, de úgy érzem, hogy ennél többre is képes lettem volna. Valamint biztosan sokkal előbb nekiállnék tervezni a jövőmet és sokkal céltudatosabb lennék, nem hagynám magam semmiről sem lebeszélni. Most is jól érzem magam és szeretem azt, amit tanulok, örülök neki, hogy ezt tanulom és szívesen teszem. Ugyanakkor, ha az előbbiek alapján járok el és a maximumot hozom magamból, akkor nem kellett volna lemondanom jobb lehetőségekről sem.