Miért izgulok, ha telefonálni kell?

Kicsit szorongsz, ennyi, sokan vannak így ezzel (én is). Meg fogsz lepődni, de azzal tudod csökkenteni ezt a szorongást, ha minél többet telefonálsz. Én mindig teszek a kezem ügyébe egy pohár vizet, és telefonálás előtt pár nagy levegő, majd egy kis relax, aztán hajrá.

Én is így voltam vele, bár a mai napig kerülöm a telefonos szituációkat. Aztán egyszer az élet rákényszerített egy telefonos behajtós munkára. Egyszerűen muszáj volt, kellett a pénz, ennyit tudtam. Ott megtanultam ezt a lámpalázat leküzdeni. Talán te is próbálj minél többet telefonálni, ügyfélszolgálatokat, ilyeneket.

Én is így vagyok ezzel. Dolgoztam call centerben is, de nem lett jobb semmivel.

Én sem szeretek telefonálni, anyukámon kívül kb senkivel. Élőben könnyedén eltársalgok mindenkivel, de telefonálni... Mondjuk én tudom magamról, hogy azért van, mert zavar, hogy nem látom, a másik hogy reagál, a hangsúlyból meg (számomra) nehéz megmondani az ilyesmit.

Utálok telefonálni és azt is, ha engem hívnak. Persze a legszűkebb ismerőseimtől elviselem, de frászt kapok, amikor 2-3 percnél hosszabbra nyújtja valaki a mondandóját. Nem is tudok oda figyelni

Napi szinten ez a munkám, hogy telefonálok. Ajánlatkérések, műszaki tartalom egyeztetés, kapcsolattartás vállalkozókkal, megrendelőkkel. Mégis gyomorgörcsöm van, ha ismeretlen dolgot kell intézzek, ismeretlen helyre kell menjek, ismeretleneket kell hívjak. Meg ugyanezek, izzadás, dobogó szív.

Nekem meg pont fordítva van, telefonban érthetően ki tudom fejezni magam, élőben meg próbálom gyors lezavarni😞 Még nem jöttem rá, mi lehet a gond.