Lehel vezérünk etikusan cselekedett, amikor a vesztes csata után fejbekólintotta a kürtjével a német királyt, aki ott helyben meg is halt?

A történet német oldalról (most rögtönözöm):

Bölcs királyunk a lovagjaival nagy áldozatok árán összefogdosta a birodalmát feldúló magyar seregeket. Az egyik elfogott rablóvezér (Valami Lél vagy Lehel) kivégzése előtt a kürtjét kérte. Királyunk nagylelkűen megengedte neki, hogy egyszer még megfújja a hangszert.

A bitang rablóvezér hála helyett Királyunkat súlytóttá agyon a nehéz kürttel.

Egy háborúban a feladat az ellenség és az ellenség erőforrásainak pusztítása bármi áron. A magyarok szemében hős, a németek szemében egy gaz rablóvezér.

A történet a sátor előtt álldogáló lovász fiútól (most rögtönzöm)

A nagyképű király elfogta azt a másik vezért, legalábbis gondolom, hogy ez a király, mert eléggé ki van rittyentve. Kinyírja és végre mehetünk haza. Hiányzik az asszony. Ez meg valami kürtöt kér egy normális vacsora helyett. Ez bolond. Hoppá megölte a királyt. Remélem attól még hazamehetünk.

Ha etikusan cselekszik.

- nem lenne vesztes létére a magyarok szen

mében hős,

- lehet, már neve is feledésbe merült volna,

- ha emléke mégis fenmarad, nem a dicsőség-táblán, mint most,

- ha minden hadvezér etikus lenne, háborúk már régen megszüntek volna.

Remélem senkinek se okozok csalódást,de ez a Lehel kürtje történet kínosan nyilvánvalóan kitalálció:

-Eleve miért engednék olyan közel a császárhoz az ellenség elfogott vezérét,hogy az csak úgy agyoncsapja ?

-A császár elé megkötözve vagy ketrecben vinnék oda és egész biztos vagyok benne,hogy nem voltak olyan idióták a németek,hogy eloldozzák.

-A császár nem is Konrád volt hanem I.Ottó aki még vígan uralkodott sok évig állítólagos halála után.

-Konrád egy grófi rangú személy volt,aki valóban meghalt akkor,de csatában.

Hogy sportszerű lépés volt e a mondában azt nem mindegy,hogy az ellenség vagy a saját oldalunkról nézzük. Mi szerintünk nyilván egy nagy hőstett volt,de objektíven nézve sokkal árnyaltabb a kép.

Egyébként nem volt olyan súlyos vereség az augsburgi csata mint ahogy sokan megpróbálják beállítani,a magyarok viszonylag hamar tudták pótolni veszteségeiket és továbbra se mertek a németek nyílt támadást indítani. Mindössze rádöbbentek a magyarok,hogy a könnyed kalandozások már a múlté.

Ez inkább egy tanulságos mese/történet, mintsem történelmi esemény. A háborúban pedig az etikusság a legutolsó szempontok egyike. Az ellenség vezérét megölni stratégiai fontosságú tett.

A történet margójára még ajánlom ezt a kis részt a Vikinek-ből (más népeknek is vannak hasonló történeteik szerintem):

https://www.youtube.com/watch?v=VsiXZlv3vKw

A magyarok NEM "fosztogattak", mint egy csürhe, hanem gondosan tervezett hadjáratokat vezettek. Főleg a helyi akárkik meghívására, az ellentéteik megoldásában való segítségre. És amit visszavettek, az az avaroktól korábban nyugatra rabolt kincs volt.

A háború etikája szerint helyesen cselekedett. A háború nem sport, nem korrekt.

Kitérő: foglyul eJtették.