Egy hazug ember elhiszi, amiket hazudik, vagy hogy viszonyul hozzá és az igazsághoz?

Én szoktam hazudozni. Sajnos ez egy gyerekkoromtól kezdve fennáló jellemhiba. Felnőttként azonban már ritkábban hazudok, és soha nem azért, hogy másoknak ártstak vele, illetőleg arra figyelek is, hogy soha nem érintsen rosszul senkit a dolog.

Leginkább akkor ferdítek a dolgokon, ha olyan irányba akarok manipulálni valakit, hogy segítsen valamiben, vagy ha ki akarom vonni magam egy adott szituációból,kicsit jobb fényben akarom feltüntetni magam. Vagy ha több ember közöt olyan konfliktus van, amelyet csak úgy tudpk elrendezni, hogy kicsit füllentek mindenkinek, hogy elcsendesedjenek a konfliktusok.

De ismétlem, soha nem arra megy ki a játék, hogy durván kihasználjak valakit, vagy ártsak valaki jóhíréek. Például ha valamit elcseszek, akkor mindig bevallom, hogy én okoztam a bajt, nem hárítom a felelősséget. És soha nem használok ki senkit annyira, hogy effektíve megérezze.

Tehát a hazugságaim az é helyzetemre pozitívam hatnak, de másra sehogy/vagy akár még pozitívan is.

És nyilván észben kell tartani, hogy mikor mit hazudtam, tehát nem hiszem el a dolgokat. Az szerintem már pazuchiátriai eset, ha valaki elhiszi a hazugságait.