Rettegek, ilyenkor hogyan tovább?
Szociális fóbiás vagyok tinikorom óta. Nem igazán mertem élni, nagyon kevés volt részemről a próbálkozás ismerkedésre, barátszerzésre, pasizásra, munkavállalásra, igazából mindenre, ami komfortzónán kívül esik, azaz kb bezárkóztam.
Továbbra sem jövök ki jól magammal és nagyon bizonytalan és félénk vagyok és egyáltalán nem bízok magamban.
Most meg kevesebb, mint kettő hét és államvizsga.
Még nincs meg a nyelvvizsga és nagyon tartok tőle, hogy nem megyek át egyiken sem.
Folyton próbálkoztam annak érdekében, hogy jobbá tegyem az életemet, de egy-egy csalódást követően mindig visszaestem.
Mindig szerettem volna elérni, hogy kiegyensúlyozott legyek, hogy megszeressem azt, aki vagyok, de eddig nem sikerült elérni. Nagyobb stressz esetén, mint pl vizsgák is, folyton előjön, hogy én ehhez kevés vagyok.
Most pedig menekülhetnékem van és arra gondolok, hogy ki kellene hagynom, dolgoznom magamon és csak akkor vizsgázni, amikor lesz némi önértékelésem, ami pozitívnak mondható.
Szerintetek mit kellene tennem? Nem csak vizsgák előtt érzem ezt, ez általános, de ilyenkor meg nagyon erőteljesen az önbizalomhiány.
Nem fog tetszeni amit mondok, de segítő jelleggel van.
1.:Fokozatosan tágítsd a komfortzónádat.
2.:Ezzel párhuzamosan szerezz sikerélményeket.
3.:Ha kudarc ér, akkor dolgozd fel, és menj tovább bátran. Ez is része az önfejlesztésnek.
Ha nem mész el vizsgázni, azzal NÖVELED az önbizalomhiányodat, mert egy gyáva nyúlnak fogod magad érezni, és 100% a kudarc élmény. Ha elmész, akkor 50% a siker lehetősége. Ha megbuksz, akkor nem fog megállni a Föld forgása, és nem hal meg senki, de legalább megpróbáltad.
" Az egyetlen kudarc a feladás."
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!