Eltöltöttem egy délutánt kerekesszékben. (egészséges emberként) Mit gondolok erről?

Valamiért mindig is foglakoztatott, hogy milyen lehet kerekesszékkel, kerekesszékesként közlekedni, a kihívások és az emberek reakciói miatt, és hatalmas tisztelettel vagyok az így élő emberek iránt. Ezért döntöttem úgy, hogy szerzek egy kerekesszéket és eltöltök benne egy délutánt azzal közlekedve, de természetesen átlagos programokkal. Otthonról először egy boltba mentem, vettem pár dolgot, teljesen átlagos volt, a közlekedést, irányítást viszonylag könnyen kitanultam. Ezután busszal mentem egy plázához. A busz alacsonypadlós volt, a sofőr pedig rendkívül készséges, lehajtotta a rámpát és segített a le- és felszállásnál is. Az emberi reakciók közömbösek voltak, félreálltak a fenntartott helyről, illetve néhány pillantást vetettek rám. Nagyon különös élmény volt így utazni, így bár mindig van ülőhelyed, de minden sokkal nehezebb, és az is rendkívül szokatlan, hogy mindenkinek derékmagasságig érsz alapból. A plázában liftet használtam, különböző boltokat látogattam meg, ruhákat próbáltam fel, ezeken a helyeken, és főleg ilyenkor, a próbafülkéknél érezhetően nagy figyelem helyeződött rám. Meglátogattam az akadálymentes mosdót is, és ez az, amihez talán a legnehezebb lehet hozzászokni és boldogulni a kerekesszékkel élőknek. Ezt követően "izgalmas" helyre, egy uszodába/strandra mentem. Itt aztán tényleg csodálkoztak az emberek. Az öltözőbe begurulva láttam, hogy a fülkékbe nem férnék be a székkel, ezért még szerencse, hogy már előre rajtam volt a fürdőnadrágom. A szekrények melletti padra ültem ki, ott vetkőztem le, továbbra is úgy csinálván, mintha kerekesszékben élnék. Ahogyan elterveztem, a termál medencében ültem csak kb. 25 percet, és meglepetésre volt a medence mellett ilyen medencelift, amit az ott dolgozók azonnal üzembe is helyeztek, beleültettek, majd beleemeltek a vízbe, és ugyanígy visszafele. Itt is rendkívül segítőkészek volt a személyzet, az emberek viszont csodálkoztak rendesen, főleg a kisebb gyerekek. Kifele menet még a törölközés, szárítkozás volt egy igazi kihívás, de ezután már csak haza kellett mennem, buszoztam is, és elérkezett a végéhez ez a kaland. Élménynek kétségtelenül egy élmény volt, teljesítettem a tervem, valósághű képet kaptam az így élő emberek küzdelméről, mindennapjairól (pedig ez csak egy délután volt..), emellett hasznos tapasztalatokra tettem szert, na meg jókora izomlázra. :D

Ti mit gondoltok?

17/F