Miért lesznek Japánban olyan sokan öngyilkosok?

Ők nem élik meg a belsőt. Nem adják át magukat a belső világuknak, elfojtás. Amikor volt a földrengés, a híradóban azt hangsúlyozta a bemondó, hogy milyen (nm tudom milyen jelzőt használt) Talán még akkor sem lesz könnyes a szemük, ha meghal a kutyájuk.

A hagyomány szerint nem szabad sírni (síratni) az elhunyt családtagot, mert a lelke nem tud elszakadni a Földtől. A költészetük (haiku) sem egy érzelmes valami, leír egy jelent pillanatot a természetről. Pl. Lehull a falevél, sodorja a szél.

Túlságosan kifelé élnek, bár lehet ők megélik az érzelmeiket, csak nem nagy nyílvánosság előtt. Nagyon-nagyon medterkéltek, minden tradíció, egy őszinte mozdulatuk nincs.

Azt olvastam pár napja egy fórumon, hogy nem is Japánban, hanem Finnországban és Belgiumban történik a legtöbb öngyilkosság. Pont egy finn és egy belga srác írta ezt, és kb. veszekedtek rajta, hogy kinél nagyobb ez a szám (mindketten a saját országukat írták), de mint ahogy ők is írták, ilyen statisztika nincs.

Magyarországon sem alacsony az öngyilkosok száma egyébként.

A többiek által leírt okok számomra is logikusnak tűnnek.

Azt ugye azért tudod, hogy összesített öngyilkossági arány listán Magyarország megelőzi Japánt?

[link]

Ha arányát nézem sem első, ha pedig számát nézed sem...

Kínában arányában és számában is több pl.

Sok igazságot megírtak bár egyesek itt, de hadd pontosítsam soraikat: a japánok többsége nagyon is romantikus lélek. Más kérdés, hogy társadalmi elvárások miatt valóban kénytelenek elfojtani általában. Az érzelmi kimutatási szabályaik tehát szélsőségesek.

A csápos szex meg egyáltalán nem "agymenésből" jött létre, hanem a cenzúra megkerüléséből, hiszen Japánban régóta kötelesek kitakarni a nemi szerveket a pornóban, míg a csáp jól imitálja a falloszt, de nincs szabály a kitakarásukra - ezt egy japán mangakészítő nyilatkozta egyszer.

A zárkózottságuk valóban komoly ok lehet öngyilkosságra, másfelől vannak áttételes tendenciák is: például Japánban még bennszülöttek számára is "könnyű" kiközösítetté válni, márpedig Japánban aki kiközösített, az egy életre megbélyegzett és ellehetetlenített, mivel Japánban még mindig csapatszellem uralkodik, egyedül végképp semmire nem megy a polgár, sőt elfordulnak a kirekesztett egyéntől. Ez is az egyik vezető ok Japánban az öngyilkosok között - ezt eddig senki sem említette, pedig lényeges.

A japán és délkoreai munkamánián meg mi külsősök sokat vitatkozunk az eltérő forrásokból való infóink miatt, szóval jó lenne, ha hozzászólna itt ehhez egy Japánban élő is (bár őket is kérdeztem már erről, de sokuk ott kint sem lát bele konkrétan ebbe elég mélyen, elmondásuk szerint).

Egyes magyarok, akik éltek / élnek Japánban, azt vették észre, hogy inkább a munkaidő és a csapatszellem miatt a munkatársakkal együtt töltött idő az, ami nagy arányú (pl napi szinten), de az átlag japán sem dolgozik többet napi 8-9 óránál, a többi az kötelező együtt ivászat a kollégákkal, valamint annak bevárása, hogy a főnök haza induljon (addig sokat "körmöket reszelik, nem szakadnak meg"). Szóval egy része állítólag csak látszat a japán és délkoreai munkatempónak... Ők is becsületesen robotolnak napi 8-9 órát, de a többi csak kötelező kör és lazulás, ha minden igaz...

De ott aki kilóg a sorból, kitaszított lesz, onnantól pokol az élete.- na ez már ok az öngyilkosságra náluk. Más dolog Japánban kiközösítettnek lenni, és más dolog más országokban.