Csak nekem negatív a véleményem az olyan emberekről, akik semmilyen állatot nem tartanak, pedig minden lehetőségük meg lenne rá?

Szerintem ez ugyanolyan dolog, mint a gyerek. Mindenki érzi, tudja, hogy szeretné-e és képes lenne-e gondoskodni róla, nevelni stb. és ebbe nem szabad beleszólni, mert abból komoly problémák lehetnek. Ahogyan nem szabad társadalmi nyomásra vagy valaki más kénye kedve szerint gyereket vállalni, úgy háziállatot sem szabad tartani.

Én imádom az állatokat, mindig volt háziállatom. Jelenleg egy cicám van, aki bent él velem a lakásban és imádom, el sem tudnám képzelni, hogy ő ne lenne velem és ne futna elém az ajtóba, nem tudnám megdögönyözni... borzasztó aranyos, szép és nagyon nagyon szeretem. Minden egyes háziállatommal így voltam, volt már pl. kutyusom, nyuszim is, őket is nagyon szerettem.

Ugyanakkor el tudom képzelni, hogy nem mindenki vágyik erre, mert pl. túl sok macera, nem lenne elég ideje foglalkozni az állattal vagy szimplán csak nem is szereti az állatokat. Nekem ezzel semmi bajom nincsen, hiszen ez mindenkinek a saját dolga és mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy tart-e állatkát vagy sem és sokkal jobb, ha valaki reálisan fel tudja mérni a helyzetet és beismeri magának, ha mondjuk akkor éppen nem fér bele az életébe.

Miért lenne "önzőség"? Miért lenne "besavanyodottság"?

Szerintem kifejezetten pozitív dolog, hogy aki nem akar állatot tartani az ne tartson.

Én szerettem mindig is az állatokat, mindig volt háziállatunk a tyúktól kezdve kutyán át macskáig. Voltak díszállataink, pintyek, papagájok, halak, egerek. Minden szinte ami csak lehet.

Főleg ahogy írják, egy állat az gyakorlatilag olyan mint egy gyerek. Csak sokan nem realizálják, hogy ha vesznek egy állatot, mert "jajjdearanyos" akkor azt 10-15 évig is el kell látnod, szeretned kell.

Ugyanígy vagyok a gyerekkel. Sok ember nem alkalmas szülőnek, állattartónak. Mégis belénk van nevelve hogy a gyerek az kell, hát az az élet értelme.

Én például sokkal jobban örülök annak ha természetjárás közben látok egy-egy állatot, szabadon és nem egy ládában, kalitkában vagy 50 m2 lakásban kell leélje az életét.

Amúgy a legnagyobb besavanyodottság az amikor valaki folyton a másik életével foglalkozik. És legnagyobb önzőség az amikor valaki folyton a magáét akarja másra erőltetni.

Nekem például attól állt égnek a hajam, mikor azzal jött régebben mindenki hogy miért nincs TV-m. De hát így nem tájékozódom, de hát mit csinálok otthon, miért ülök mindig a gép előtt.

Vagy a miért nem jársz bulizni? Kérdés is ilyen. Nem tudják elfogadni az emberek hogy a másik embert más érdekel.