Ha valaki elejtene mondjuk egy 1000 ft-ost, szólnátok neki vagy felvennétek és elraknátok?

A postáról jött ki egy nem túl koordinált mozgású ember, rakás ötezres volt nála, elejtette, közben meg fújta a szél a pénzt.

Gyorsan összekapkodtam neki mielőtt ég jobban szétfújja a szél.

Volt rá precedens, 7500 forint volt. Nyolc éve a pénztárnál.

Az egyik mögött em lévő ember "fiatal ember kieesett a zsebéből..."

Lenéztem. Láttam az ötezrest, ezerseket,ötszázast. Egy pillanatig sem gondolgodtam, simán rávágtam, hogy nm az enyém.

Odaadták a kasszásnak. "Biztos azé az idős nénié"

De előtte, megkérdeztek egy ott lévő embert, aki a vásároltakat rakta át a kosából a szatyrába. Hasonlóan válaszolt, mint én.

Aztán gondolkodtam, milyen jó jött volna az összeg, mert hónapok óta vegetálok. Régen ettem finomat. Régen volt dözsi.

Kint hallom az illető mondja az ismerősének a saját fejét fogva "Tudod milyen hülye voltam!?"

Sejtettem mire mondja. Neki is jól jött volna.

A lényeg az, hogy amikor meglátta m az összeget a lábannál még a gyomrom is összeugrott, mert sajnos nm az enyém, és bármennyire szeretném nm is lehet.

Aztán idővel a karma törvénye szerint (mi más?) a szomszéd nál lambérialapokat hordtam be, kb. egy órás munka volt. Sosem verte a garast a fogához, gondoltam olyan kétezret ad. Végülis négyezret adott, és örömömben majdnem megkönnyeztem a nagylelkűségét. (Akkoriban adta el az autóját) Azt mondta:ha kevés ad még, mert van pénze.

Bocsánat az elkalandozásért.

Ennyi pénzért nem érdemes rizikózni, mivel ha kamera lát, lopásnak minősül. Tehát többért sem.

De ha nem látna, azt is visszaadnám, mondjuk jóval nagyobb összegnél gondolkodóba esnék, ha ezt egy ügyvéd, bíró, zsarnok, uzsorás, stb hagyná el.

Alap hogy visszaadnám. Eddig mindig visszaadtam.

Volt hogy konkrétan láttam hogy kiesik vagy 15 ezer forint valaki zsebéből, felvettem és utána szaladtam hogy ezt elhagytad.

Vagy olyan is volt hogy ember automatából akart pénzt felvenni, mi meg ismerősömmel azt látjuk hogy 10 ezreseket fúj le a szél a metró aluljáró lépcsőjére. Természetesen segítettünk neki összeszedni.

Azt mondjuk már én is tapasztaltam hogy sokan úgy néztek rám mintha én vettem volna el. Volt olyan is, hogy egy elég szép csaj hagyta el a zsebe tartalmát, háromszor szólítottam meg hogy "Bocsi, ne haragudj..." mire rájött hogy nem ismerkedni vagy kéregetni akarok hanem az iratait vissza adni. Na ott azért elgondolkoztam hogy fogom és kidobom inkább a kukába a szeme láttára.

Igazából én három alapvető okból is visszaadom:

1. Úgy neveltek hogy legyek becsületes, ami nekem többet ér mint pár ezer forint potya pénz.

2. Tudom milyen az ha nincs az embernek pénze. Pont ezért nem veszem el másét.

3. Manapság már ott tartok hogy van pénzem, keresek olyan jól hogy ne az utcáról kelljen összekaparnom az ezreseket.