Ha valaki elejtene mondjuk egy 1000 ft-ost, szólnátok neki vagy felvennétek és elraknátok?

Ha egy milliót ejtene le, akkor is visszaadnám. Nem az összeg a kérdés, hanem a lelkiismeret és az, hogy hiszel-e abban, hogy a világot te is jobb hellyé teheted. A segítőkészség, és a bizalom a többi emberrel szemben.

Gondolom fiatal lehetsz, ha ez a kérdés foglalkoztat, hogy ezer forintot, amit normális munkával akár 10 perc alatt megkeresel eltegyél-e vagy visszaadd. Ha én elejteném, és egy kisgyerek, akinek nincs keresete szólna, és visszaadná, akkor biztosan odaadnám neki, hogy vehessen belőle magának valamit, ha már ilyen jó fej.

De sok gyökér van, aki csak a saját érdekeit nézi. Anyukám egyszer elhagyott egy pénztárcát, amiben volt vagy 500 ezer forint. A saját hülyesége volt, letette a boltban a pénztárnál, aztán otthon vette észre, hogy nincs nála. Nem a sajátja volt, céges pénz, vinnie kellett volna a főnökének. Visszament a boltba, megkérdezte, nem látta senki. Emlékezett arra is, hogy ki állt mögötte, aki biztosan látta az egészet. Sajnos sejtette, hogy az az illető (fiatal suttyó gyerek) nem lesz becsületes. Megkereste, megkérdezte, a srác tagadta, hogy bármit látott vagy talált volna. Aztán láttuk, hogy 2 hét múlva valami szakadt BMW-vel szaladgált, előtte meg csak egy biciklije volt. Anyukám meg elég sokat sírt utána, hónapokig kellett dolgoznia, mire visszafizette a cégnek az elveszített pénzt pár másodperc figyelmetlenség, meg egy másik ember önzősége miatt.

Ebbe azért gondoljatok bele ilyen helyzetekben. A pénz egy dolog, embernek lenni pedig egy másik.

Volt hogy előttem ejtettek el egy köteg pénzt, felvettem és vissza adtam.

A paraszt meg sem köszönte, sőt úgy nézett rám mintha én vettem volna ki a zsebéből. Akkor bántam hogy nem raktam el, de ha újra előfordulna akkor sem tudnám elrakni.

Én vissza adnám. A becsületem többet ér ennél.

Viszont rengetegen vannak, akik nem így gondolják. Pár hónapja bementem egy boltba, bevásároltamy de fizetéskor a tárcámmal együtt kihúztam a zsebemből egy kétezrest, amit az előző boltban csak begyűrtem a zsebembe. Láttam, hogy kiesett, de úgy gondoltam, hogy majd fizetés után felveszem. Egy öreg nénike állt mögöttem, amíg én fizettem ő lehajolt és felvette a pénzem. Örültem neki, hogy jajj de jó, milyen kedves, hogy segít nekem. Fizetés után arrébb mentem, hogy a cuccaim ne a kasszánál foglalják a helyet. Lepakoltam a cuccokat egy asztalra és visszafordultam, hogy a néni végre odaadhassa a pénzem. Viszont addigra a nénike is ott tartott, hogy fizet, átnyújtotta a pénzem az eladónak és elkezdte keresgélni mellé az aprót. Aztán megfogta a szatyrát és kisétált mintha misem történt volna. Az ajtóban kaptam el és konkrétan üvölteni kellett vele, meg rendőrrel fenyegetőzni, hogy visszaadja a pénzt. És ami a legszörnyűdd, hogy sem a pénztáros és a mögötte álló öt ember sem szólt neki, hogy ezt azért mégsem kéne.

8#

Engem nem érdekel, hogy egy tolvajt kisegít-e a loptt pénz, vagy nem. Ha est betörnek hozzád, felébredsz a zajokra és tetten éred a betörőket akkor te megkérdezed őket, hogy kisegítené-e őket a tévéd, vagy a család ékszerei?

Vagy ő megkérdezte tőlem, hogy ha elrakja a pénzemet akkor nekem lesz-e miből kaját vennem?