Utálom magam emiatt, de mindig mindenért lelkiismeret furdalásom van, úgy cselekszem, hogy másokat ne bántsak meg, vagy, ha igen, akkor azon agyalok, hogy mekkora aljas vagyok. Mit tegyek?

Hidd el, még ha sokszor fáj is, sokkal JOBB EMBER vagy, ha figyelsz arra, hogy a döntéseid, cselekedeteid ne legyenek negatív kihatással másokra.

Szépen kérlek Téged, NE SZÉGYELLD, HOGY VAN BENNED EMPÁTIA. Nagyon ritka kincs ez egy olyan elcseszett világban, mint amit jelen korunkban élünk. Elhiszem, hogy nem divat ez a fajta magatartás, viszont én arra szeretnélek biztatni, hogy őrizd meg ezt a ritka kincset. Én ugyanilyen típus vagyok, szóval tudom, mennyi szenvedést tud ez okozni Neked, az empatikus emberek legtöbbször a saját kárukra tesznek jót a másikkal. Szerintem mégis NAGYON MEGÉRI.

Mi lenne, ha megpróbálnál úgy cselekedni, hogy ne legyen baj belőle?

Ok nélkül ne legyen lelkiismeret furdalásod, de azért még lehet egy reális értékrended, amihez tartod magad.

Nem vagy aljas, csak butácska, instabil, azt sem tudod, hogy cselekedj, mi a helyes és helytelen.

Nem kell ösztönlénynek lennek ahhoz, hogy békésen élj, csak legyél határozott, és tudd, hogy mi a helyes.

Ha van egy kis eszed, akkor előre fogod látni a következményeket bármiben, így kitudod kerülni. Lelkizéssel bizony nem oldasz meg semmit, de azzal sem, hogy eljátszod a nemtörödöm ostobát.

Szerintem is örülj annak, hogy rendben van a lelkiismeret, ez tényleg nagy áldás.

De ha következményeket nem figyelembe véve akarsz viselkedni, akkor rúgj be. (Amit nem ajánlok, mert a részegség átmeneti, és az utólag nagyon bánni fogod, de arra a pár órára "ösztönből fogsz)