Mit csináljak hogy ha a anyám folyton bánt?

Anyám sokszor azt fújja hogy hogy nincs neki unokája, mikor más velem egyidősnek (24 vagyok), már van gyereke. De közben meg szerinte soha nem fogok senkinek sem tetszeni. Szerinte bennem semmi szerethető nincs, szerinte engem mások soha nem fognak szeretni, és szerinte én soha nem bízhatok meg senkiben. Megkérdőjelezi amit érzek, azt állítja hogy én hazudok. Soha nem volt önbizalmam. Anyám gond nélkül rám nyit a fürdőszobában is. A szobámban csak este lehetek egyedül, mert napközben itt fekszik a szobámban. Aztán ha alszik elvárja, hogy csendben legyek. Mert hogy szerinte ez az ő háza. Hogy ha jól érzem magam, már egyből lehúzza a hangulatomat. A mai napig is azt a ruhát kell felvennem, amit ő akar. Anyám szerint hülyeség leraknom a jogsit, mert úgy sem tanulok meg vezetni. Szerinte nem tudnék távol élni tőlük, és munkát vállalni, mert kudarcot vallanék. Amikor iskolába jártam a tanáraim jó tanulónak mondtak, Ha anyámmal megyek valahova mindig szorongok, hogy mit fog nekem szólni ha hazaérünk. Mert ilyenkor mindig azt hajtogatja, hogy pl. kinek köszöntem és kinek nem. Meg állandóan olyanokat mond, hogy nem tudja mi lenne vele nélkülem, meg hogy lássam mi mindent tesz meg értem, és mennyi mindent vett meg már nekem az életben.

De eközben meg elvárja hogy én egyből pattanjak neki, és ha csinálok valamit is, egyből leszólja, hogy az rossz, vagy azt mondja én semmit sem csinálok.

Szeretnék elköltözni, de úgy érzem hogy lehet tényleg kudarcot vallanék, és neki lenne igaza, hogy lám nekem semmi sem jön össze.