Csak én tartom undorító szokásnak, hogy temetést után tort tartanak?

A temetett életét ünnepeljük, ami lezárult.

E mellett azok találkoznak, akik ismerték őt.

Ezért tartunk, s nem neked vagy miattad.

Undorítónak nem undorító szokás, csak a mai világban felesleges.

Régen ezzel ünnepelték az elhunyt hőstetteit, azokat a dolgokat, amiket elért.

Na a mai világban ugye nem nagyon van mit ünnepelni, max, hogy a munka hőse volt. Bocs.

A halotti tor megtartása ebben a kultúrkörben, ahol élünk, a gyászmunka egyik intézményesített eszköze. A toron megjelenés alapja a meghívás, oda nem szabad -mert az volna ám a kegyeletsértő- csak úgy beállítani.

A csoport tagjainak -család, barátok szomszédok stb- a tor az elhunyt halála utáni kohéziót segít fenntartani. A gyászoló egyénnek pedig sikerül a lelki terhet cipelnie annak tudatában, hogy nincs egyedül, van kivel megbeszélni a veszteséget, és számíthat a többeikre. Az együtt evésnek ez az egyik szakrális haszna.

Természetesen a fentiek nem kötelezőek senkire nézve.

Hulyeseg, es jokora anyagi lehuzas is egyben. Szerencsere felenk mar kezdenek leszokni errol, tobbnyire mar csak egy kis kenyeret vagy kalacsot adnak a temetesen resztvevoknek.

Bar vannak meg ennel durvabb helyek is, roman kollegaknal tobbe kerul a temetes mint egy lagzi, es az emberek kepesek megszolni azert hogy nem adtal szatyrot is hogy haza vigyek az alamizsnat, meg minden apro dologert.