Mi a véleményetek a magyarokról (rólunk)?

Negatív véleménnyel kell hogy legyek a többségről. Sajnos itt a döntő többség egy szemétláda, sunyi, kétszínű ember.

Az eddigi életemben két kezemen megtudom számolni hogy hány valóban jó fej normális embert sikerült megismernem.

Csatlakozom az elsőhöz.

Plusz IRIGY. Mindenki k rvára irigy.

Nem sodort még olyan magyart mellém az élet, aki valami miatt ne irigykedett volna rám. Nem tudom eldönteni, hogy melyik a rosszabb: amelyik rögtön utálkozik és paraszt módjára viselkedik velem mert öt centivel hosszabb lábam van, vagy amelyik évekig játssza a barátomat, közben meg észrevétlenül próbál alám tenni, ne haladjak már annyira előre a hobbimban :D

Alapvetően senki nem segítőkész, eddig tőlem mindenki nagyon szívesen elfogadta a segítséget, na de ha viszonozni kellett, kérlek...

A kedvencem egy régi haverom volt, akit hetekig etettem, mert elvesztette a munkáját, segítettem neki talpra állni. Én szemét annyit vártam el érte cserében, hogy legyen tanúm az esküvőmön. Egy, azaz EGY héttel előtte közölte velem, hogy jha bocs, elfelejtette, már van programja és nem fog jönni :DDD

Most erre mit mondjak?

Próbáltam elkönyvelni, hogy csak kifogtam a krémjét, de a saját családom sem jobb semmivel...

Elsőnek is igaza van, emellett óriási mértékű az ostobaság, tájékozatlanság, elhülyülés. Pl nézd meg a híradókban meginterjúvolt embereket.Szakadt melegítő, otthonka , az még csak megbocsájtható, de 10-ből kilenc beszélni sem tud, csak makog, hogy a felét sem érted.

Van egy bizonyos nagyon berögzült, idegesítő "proli" stílus, elnézést, de kifejezőbben nem tudom megfogalmazni.Ez egy jelentős rétegnél nagyon szembeszökő.De például ha megnézel egy magyar filmet, az említett stílus ott is azonnal tetten érhető.

A jó értelemben vett újításra, haladásra való képtelenség.A magyar sajnos nem tud élni, mert nincs is benne igény sokszor a jólétre, könnyedebb életre.Talán mert megszokták a nehezet, jó az is...Az is több a semminél....Mindenhol az akadályok, a visszafejlődés, a könnyítés helyett megnehezítés.

A jót kellett volna átvenni a nyugattól és talán már nem itt tartanánk.

Nem csak a magyarok ilyenek, hanem az összes ember a földön!

Ahogy a magyar, cigány közt is van normális, meg hülye ugyan igaz ez ez a németekre is pl..

Nekem annyi a véleményem a magyarokról hogy, sz@r az összes magyar zene(van amelyiknek a szövege is értelmetlen), sz@r az összes magyar film szinte, sportban se a legjobbak összeségében.. illetve sajnáltatja magát a sok ember hogy jaj milyen rosszul élünk de közben állandóan tele vannak a boltok, szép házak szép autók..

Szóval a magyarok se olyan szegények mint amilyennek állítják magukat.

4-es vagyok, el nem hiszed, de ezek csak a legemlékezetesebbek voltak :D

Én pl. budapesti vagyok, szóval még nem is az van, hogy valahol mucsaröcsögén, valami belterjes kis falucskában találkoztam volna ilyen népekkel.

Nem mondom, hogy csak ilyen minden magyar, mert hát én is az vagyok és mégsem viselkedem így, a férjem is normális, szóval rögtön ketten vagyunk :D

Na de viccet félretéve, ha csak az utcán körülnézek, baromi kevés a barátságos arc.

Pedig én lennék a legboldogabb, ha végre találnék egy igazi barátot.

Sajnos mi ki is fogunk költözni, valamelyik híresen barátságos országba, mert fáj, hogy ennyire nem találok magamfajtát.

Egyedül érzem magam :(

Mindenki elvárja, hogy kitapsold a beledet a "köz érdekében", de érted már egy szalmaszálat sem tesznek keresztbe. Mindenki irigy, hálátlan, kétszínű, pesszimista, aljas dög. Más pénztárcájában, magánéletében vájkálnak, ha őket kérdezi valaki, le vannak cseszve. Álszentek. Bunkók, műveletlen tajparasztok. Legtöbbjük primitív és nagyon büszke is erre. Nem vagyok jó véleménnyel magunkról. Természetesen én is találkoztam normális emberekkel, de ritka, mint a fehér holló.

S hogy itt álljon, miből gondolom, hogy többség primitív, vegyük az osztályom példának. Tizenévesek vagyunk, mégis mindenki úgy viselkedik, mint egy óvodás. Semmi felelősségtudat, semmi önállóság, mindenkit kibeszélnek, mindenkire irigyek, beszédkészségük is hasonlatos egy óvodáséhoz, sok káromkodással megfűszerezve. Legtöbbször próbálok kussolni a suliban, vagy azzal a pár emberrel beszélgetni, akikkel jól érzem magam, akiket tisztelek, mert vannak céljaik, vannak álmaik, van felelősségtudatuk és önállóan is képesek boldogulni, mindenhez hozzá tudnak szólni, de ha nem értenek, vagy tudnak valamit, fogékonyak a tanulásra. Végső soron pedig nagyon jó a humoruk és jó velük tölteni a szabadidőmet, egyszerűen jól szórakozom velük. Kár, hogy az iskolában csak 2 ilyen ember van (holott vagyunk vagy 300-an....)

Ezzel kicsit eltértem a tárgytól, de üsse kő. A lényeg annyi, hogy nem szeretem a magyar népet a fent felsorolt tulajdonságaik és hiányosságaik miatt (persze, nem kéne mindenkit egy kalap alá venni, mindenkit külön személyiség alapján kéne megítélni. Ezzel csak egy a baj: hogy a csordaszellem nagyobb, mint az egyén.).

U.I: Nehogy valaki azt higgye, hogy én annyira okos lennék, csak egy átlagos lány vagyok, aki nem képzeli magát többnek, mint ami. Azzal, hogy primitív jelzővel illettem a nagy többséget, nem arra akartam célozni, hogy én mindenki felett állok, és hogy én vagyok a legokosabb. Nem. Arra akartam célozni, hogy sokan még az átlagnál is hülyébbek, már bocsánat a szóhasználatért. Csak ennyit akartam mondani, remélem, sikerült elkerülnöm a félreértéseket.