Van itt még olyan akinek semmi baja de mégsincs és eddig nem is volt párja?

Általába túlgondolják az emberek ezt a párválasztósdi dolgot...

Semmiben nem különbözik párt találni a haverkodástól, ismerkedni kell hozzá idegen emberekkel... ennyi a nagy titok... akik meg itt sírnak, hogy nekik nincs... na ők egyből varázsütésre csajt akarnak... de ismerkedni elfelejtettek régen, havert se tudnának szerezni, nemhogy csajt.

Szerintem nagyon fárasztó vagy. Ha nem akarsz kapcsolatot, akkor nem akarsz. Akkor itt hol a probléma?

Mások véleményével meg nem kell foglalkozni.

Nem tartozom szorosan ide, mert volt már párom, kettő is (egyikük pár hónapig, másikuk másfél évig), és rájöttem, hogy nem nekem való. Nem a férfiakkal volt gond, maga a párkapcsolat, és az azzal járó kötelességek nem tetszettek.

A férfi ott aludt nálam, és elvárta, hogy én is aludjak ott heti pár alkalommal. Ki nem állhatom, ha más ember van a helyiségben, ahol alszom.

Egész héten munkában/dolgozni voltam akkoriban, és egy idő után kezdtem szabályosan megkattanni attól, hogy hétvégén meg a párommal vagyok együtt. Szerettem, imádtam, de egy-két óra múlva ki akartam dobni (és aztán ki is dobtam sokszor), hogy csendben feltöltődhessek végre egyedül. Szóval ez nem nekem való dolog.