Kiskorunk óta jó barátok vagyunk, tetszünk egymásnak, mégsincs semmi. Szerintetek? Többi lent

Szerintem lehet ebből valami amikor lépsz végre.

Ez az a helyzet amikor azt tudom mondani tedd vagy ne tedd, de ne próbáld!

Amúgy neked kell eldöntened mi a jobb: megtenni valamit és bánni ha nem sül el jól, vagy emésztődni egy életen át a kihagyott ziccerért.

Most pont úgy érzem a történeted mint a Szívárvány alatt című könyvben. A két főhős együtt nőtt fel. Legjobb barátok voltak. Mindig majdnem összejöttek de kerülgették a forró kását. Közben lett férj meg felesség. Gyerekek másoktól... és gyakorlatilag 50 évesen esett le a tantusz, hogy mindig is összetartoztak!

Ki hagyhatsz egy ziccert de el fogják vinni. És akkor meg azon fogsz töprengeni hogy működött-e volna.

Na idefigyelj!

Legkésőbb holnap írj rá vagy hívd fel!

Nekem is van egy ilyen lánybarátom aki nagy szerelmem. Évente max. ötször találkoztunk, ezért két évig nem mondtam neki semmit. A szünetekben aztán gondolhatod mennyire rossz volt hogy nem lett semmi, hogy nem mertem lépni...

Egyszer csak elmondtam neki hogy mi a helyzet, de sajnos ő nem úgy képzelte a dolgot. :/

DE! Azóta sem bánom hogy elmondtam neki. Egy kicsit került engem utána, de mostmár majdnem minden visszaállt a régibe, csak most sokkal óvatosabb velem.

Mindenképpen mondd el neki hogy mit érzel, sokkal rosszabb a bizonytalanság és az önálltatás, mint hogy nem lesztek legjobb barátok.

Ha meg összejön az duplán jó.

Sok sikert

Nekem is volt ilyen, hogy többet gondoltam a barátságunkba, igazából lehetett is volna több lehet, másnak is az jött le, hogy huh mi mennyire együtt leszünk, milyen aranyos a lány, aztán mégis nagyon durva koppanás lett az egész.

Vagy bele kavart valaki ami nincs kizárva, vagy szimplán meghátrált, vagy igen, meghátrált, mert valaki közbe kavart. Minden esetre hibást az esetbe nem keresek.