Ha kerékpártúrázok ott akkor mindig úgy érzem magam mint idehaza a 70-es években. A falvaikban szinte az az érzésem támad hogy valahol a közelben van a szülői házunk ahova hazamehetek. Odakinn nem is Ausztrián szoktam meglepődni, hanem azon hogy a mi hazánk mennyit változott 30-40 év alatt.
Biciklizés közben a falvakban szinte minden osztrák köszön. Az emberek barátkozni akarnak velem folyton, csak legtöbbször azt se tudom hogy angol, német, orosz és magyar nyelv keverékéből spontán összekutyult szavakból hogy értessem meg magam, de mégis nagyon barátkozók még így is, mint ha rokon lelkek lennénk. Néha szinte azt érzem mint ha azt sugalmaznák hogy "gyere és telepedj le ide, minek szenvedsz odahaza azzal hogy az emberek megpróbálnak demokráciát felépíteni már 27 éve és még mindig nem kész".
Ha az ausztriaikra gondolsz, akkor van egy “nagyon jo” elmenyem veluk.
Az eladok kedvesek, ameddig fizetsz es veszel persze valamit. Az emberek az utcan tolakodnak, egy csomoszor levallaznak teged. Haverom odament 3 fiatalhoz (16-18 koruli) megkerdezni, hogy mi merre van... Egyik figyelembe se vette, masik csak ugy vonogatta a fejet, nem ertett angolul allitolag, mire a harmadik vegre kepes volt megmutatni, de az se vitte tulzasba. Amikor Pesten odajonnek hozzam turistak, en soha sem razom le egyiket sem, akar mutogatok kezzel labbal is, szerintem undorito a viselkedesuk az ausztriaiknak...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!