Komolyan minek van az élet? Mintha bábok lennénk és valaki kedve szerint alázná az embereket, élvezve, hogy szenvednek.

Ujabb csipkerozsika...

Ebreszto! Ne hidd hogy csak neked nehez. Nem csak neked faj a szorulas. Es nem csak a te gyomrod korog ha ehes vagy! Ne azt nezd hogy masnak miert jobb. Ezer es egymillio oka van. A masik hogy baromira nem latsz a dolgok moge. Sokszor az kuzd jobban akinek kevesebb jut... aztan meg azt mondjak neki konnyebb. Persze... mostmar igen. De nehezebb volt. Ha meg megis ezt nezed akkor vigasztald magad masok nyomorusagosabv sorsaval. Olvass natuonal geographichot vagy csak arrol hogy elnek eltek emberek iranban. De nem kell olyan messzire menni. Nyulvan itthon is talalsz peldat.

Viszont az onsajnalkozo embert aki csak nyavajogni tud azt senki nem szanja! Mindenkinek meloznia kell az almaiert.

Vannak akadáyok és nehzéségek. Na és?

Két opciód van:

A, fejlődsz, kihozod mindenből a legjobbat és küzdesz, azért, amit szeretnél

B, sajnáltatod magad, mint egy kisgyerek

Melyik vagy te?

Az összes, itt vitázó féllel csak félig értek egyet. Azért a folyamatos testi kínzatás esetén nem tudom ,mit szólnának a válaszolók. ;) Mondom ezt keserű mosollyal. Vagy börtön falai között évtizedekig.

De egyébként próbálkozni valóban szükséges ,élethosszig. Tanulni vagyunk a Földön.

Egyébként, kedves kérdező, félig megértelek téged is, és félig meg nem... Ha te tudnád, micsoda borzalmasan önsorsrontó az, aki tudatosan árt másoknak, akár hanyagsággal / passzivitással, akár aktív módon...

Nem irigyelnéd őket... A szadista ember a legbutábbak egyike. Önmaga alatt vágja a fát, és még csak észre se veszi, Fingja nincs, hogyan műdnek a dolgok, mert materialista, és beszűkölt a látóköre, logikája is csőlátású annak, aki rosszindulatú.

Tudod, a hitelre kamat van... az elején még élvezetes, aztán nyögi a kamatokat...

Teljesen más kérdés, amikor valaki rákényszerül megkockáztatni egy hitelt... De aki önként veti bele magát hitelfelvételbe és még van is olyan ostoba, hogy azt hiszi, nyert vele, na arra tipikus példa a szadista, a pszichopata, meg bárki, aki kicsit is árt tudatosan másoknak.

Bumeráng. ;-)

Szóval: kinek többet kell szenvednie, nehezebb az akadálypályája, ez van... kinek enyhébb... Akinek nehezebb, többet tanul, ennyi. A tanulásnak ára van. Én kihasználtam a szenvedéseim és rengeteget tanultam.

És azt is tudom, hogy köze nincs a fizikális szintnek a tudáshoz, legfeljebb csak áttételesen. minden körkörös, visszatér önmagába, akár spirálisan, akárhogyan ,de körmozgás mindennek alapja.

Így az anyag se vész el, hanem átalakul: a hulla teste visszakerül a körforgásba.

A tudat meg időfüggetlen, végtelen: amit megtanulsz, a halál SEM veszi el tőled.

A tudat is ismétli önmagát, pl testcserékkel.

Ugyanakkor minden nézőpont kérdése. Ahogy most érzékelsz, az csak egyfajta szemszög. A létezés adott pillanatban végtelenféleképp megélhető, bár vannak korlátai, az aktuális képességek függvényében.

Volt halálközeli élményem, bár annak előtte is rájöttem magamtól minderre. Az emberek többsége sajnos túlbonyolítva gondolkodik. A valóság egyszerűbb. Csak érteni kell, mi az , hogy KÖRKÖRÖSSÉG, ciklikusság.

Nem kell ehhez se tudomány, se hit.

Egy kis józan paraszti ész kell. A többi meg kitartás.

Nem mellesleg: nem is oly rég egy lány panaszkodott nekem, hogy a problémái forrása a saját szépsége... Zaklatják miatta a pasik állandóan, nincs nyugta... Meg is erőszakolták. Miért? Mert szép, vonzó...

Van egy ilyen távol-keleti, asszem ZEN történet is.

Most nem gépelem végig, a lényege, hogy bármi történik a főhőssel, egyszer sajnálják, máskor meg irigylik, és mindig az őt érő problémák miatt.

Valami olyasmi a story, hogy mintha azt mondanám:

a főhősnek gyakori hasfájása volt.

"Ó te szegény"-mondták neki.

Egyszer a falubeliek összetévesztették a környékbeli bokor gyümölcsét az ehetővel, és mérgezett bogyói voltak valójában. De a főhős volt az egyetlen, aki a hasfájása miatt

nem evett belőle.

Többen meghaltak, vagy súlyos állapotba kerültek a bogyók miatt.

"De mázlista vagy, hogy te nem ettél a tartós hasfájdalmad miatt a bogyóból...!"

A főhőst eztán ledobta a ló hátáról, eltört a lába.

"Ó, milyen peches vagy ,nem elég a tartós hasfájásod, most meg törött a lábad...."

Aztán jön a király, katonákat sorozni. Aki nem halt meg a bogyóktól, minden férfit elvitték katonának, a harctéren halt meg később a legtöbb. De a főhőst nem soroztál e a törött lába miatt.

"Micsoda mázlista vagy, hogy eltört a lábad! már meggyógyult a lábad, de amíg törött volt, akkor volt a sorozást, és megúsztad a harcteret! A legtöbb besorozott falubeli férfi meghalt a csatatéren..."

FOLYTASSAM, vagy felébredtél...??

A legtöbb dolog nézőpont kérdése...

Tanulni vagyunk a Földön.

A tartós boldogsághoz tudás kell.

Én is tanuló vagyok. És tanító egyben.

Legfőbb tanítóim a kisgyermekek. Okosabbak a lényeget tekintve, mint a legtöbb felnőtt.

De kell látás is a kisgyermekek bölcsességéhez....