Ez pusztán szerencse kérdése, vagy van valami titka a dolognak ami alapján eldől hogy kivel mi a helyzet?

genetika, környezet........ezek KÖZRE játszanak benne, DE nem csak ettől függ

nem szerencse pusztán ki mennyit tesz meg dolgokért

sokan rinyálnak így úgy amúgy nincs pénzük, így-úgy szar minden, közben meg a legújabb telefonokat veszik hitelre, nincs pénz, de cigire meg piára futja...

sok ember szemléletén kellene változtatnia, mert külső szemmel látható milyen idióta, de ő maga nem látja ezt

én több évig voltam depressziós, amióta kijutottam nagyon pozitívan látom a világot

szóval tudom milyen amikor az ember teljesen máshogy látja a világot

még depressziósan leraktam több szakmát, tök jó lehetőségeim voltak, tök jó dolgaim, mégsem értékeltem őket, jelentéktelenek voltak számomra

ma már máshogy tekintek ezekre, de első kézből tudom, hogy maga a szemlélet, a látásmód nagyon is fontos!

van olyan ember aki annyira negatív, hogy mindenhol csak a problémákat látja, más meg a megoldásokat keresi, vagy magát a problémát sem látja

Attól függ milyen nehézségi szintet választottál kezdésnél.

Viccet félretéve, nézőpont kérdése minden. Lehet te azt látod, hogy neki mindene megvan, de senkinek sincs! Mindenkinek vannak problémái, nincs tökéletes élet. Mindenkinek meg kell találnia azt amiben jobb mint az emberek többsége és akkor ott máris sikerélménye lesz, és máris pozitívabban látod a dolgokat. Az, hogy valaki testi problémákkal, betegségekkel küszködik sajnos tényleg elég igazságtalan dolog.

Szerintem ez hozzáállástól függ. Egyik szemszögből nézve kifejezetten szar életem volt, főleg gyerekként. Apám 2 évesen otthagyott minket, aztán anyukám újra férjhez ment, de a pasi gyakorlatilag velem kapcsolatban több kárt okozott, mint jót, nem emlékszem semmi pozitívra vele kapcsolatban, csak a vitákra, meg h mennyire utáltam gyerekként, és ő is engem. Kamaszkoromban felbukkant apám, 2x találkoztunk, épp kezdtem beleélni magam, hogy mégis lesz valami apa-képem, aztán meghalt. Mindig is más értékrendem volt, a gimis osztályommal nagyon nem jöttünk ki, gyakorlatilag semmi kapcsolatom nem volt egyikőjükkel sem a 4 év alatt.

Másrészt, nagyon fiatalon, 18 évesen rám talált a szerelem, a férjemmel lassan 10 éve boldog házasságban élünk, a mai napig szeretjük egymást, épp babát várunk. :) Rá is 6 évig kellett várni, de kit érdekel most, hogy végre úton van? :)

Én pozitívan látom az életem, és külső szemmel lehet, h tökéletesnek is tűnik. De ez azért van, mert így fogom fel, a jóra koncentrálok, és nem azon kesergek, ami nem volt jó, vagy nem sikerült, hanem annak örülök, ami van. :)

Sokféle ember létezik, sokféle helyzettel. Nem csak ez a két véglet létezik, amit te leírtál, de az általad példázott emberek közül is az a különbség, hogy az egyik tudja, hogy kezelje a saját életét és tesz magáért(de õt is érhetik problémák és csalódások), a másik meg azzal a mentalitással él, mint te: azt hiszi minden szerencsétõl függ... Emiatt sokszor csak ül ölbetett kézzel és várja a sült galambot, mert nem tudja, hogy felelõs mindenért, amit elakar érni.

Nem tudom te mit értesz "titok" alatt, nekem errõl a köpenyes boszorkányok jutnak eszembe, akik "szerencsehozó fõzetet" akarnak itatni a koldussal, aki szerencsét próbálni megy a mesékben.

Itt nincs semmi titok, amit konkrétan idevéshetne bárki, a siker gyakran bonyolult dolgoktól függ, ezért tájékozottnak kell lenni és szemfülesnek, ha megakarod érteni a helyzetedet az életben, és nem pedig a sorsot/szerencsét hibáztatni. Nem kell irigyelni azt, aki "tök szerencsés", mert lehet hogy tökre sokat tesz azért, hogy ez így legyen, de attól hogy nem látod magad olyannak, mint õk, ettõl még saját magadból kiindulva, a magad helyzetén tudsz változtatni, és könnyebb is úgy, ha közben nem másokkal hasonlítgatod magad.