Ha egy kamasz nem lázad, szófogadó, nem jár sehova, szóval jó gyerek azzal tényleg nagy baj van?

Én ilyen voltam, és nem hinném hogy baj lett volna velem. Szórakozni csak egyetemen kezdtem el járni, és több előnyét láttam, mint hátrányát. Pl: már nem voltam könnyen befolyásolható, a társaság kedvéért nem ittam többet mint amennyi ildomos lett volna.

Lázadni sem lázadtam, hanem értelmes emberek módjára megvitattuk a szüleimmel, ha valamiben nem egyezett a véleményünk.

Félig elolvastam a cikket, tovább viszont nem bírtam.

Nem minden szülő ugyanolyan, pont ahogy a gyerekek se.

Rám is azt mondják hogy szófogadó, "jókislány" vagyok, de ez nem azt jelenti hogy baj lenne, vagy "nem fogok tudni önállósodni" és "szorongó, boldogtalan felnőtt leszek".