Lányok, nők, akik fiatalon, vagy huszonévesen veszítették el anyukájukat, hogyan tudtátok ezt feldolgozni? Ti is irigyek vagytok azokra a lányokra, akiknek él az anyukája?
Most februárban 26 évesen veszítettem el az 56 éves anyukámat, aki 12 évig küzdött a daganattal. Nagyon erős volt anya és mindig hitt abban, hogy meggyógyul. Nagyon sok mindent tettünk ezalatt az idő alatt és úgy érzem igazságtalanság, hogy más meggyógyul, mi pedig csak időt nyertünk, de anya nem gyógyult meg.
Kérlek segítsetek, hogy hogyan tudnám leküzdeni az irigységet, a hiányt, a fájdalmat és az ürességet!
válasza:Az anya-lánya kapcsolatot ti nem tudjátok, hogy milyen.
Ezért szól kimondottan a kérdésem csak a nőkhöz, lányokhoz.
válasza:Anya-lánya kapcsolat, hagyjuk már :D
13 évesen halt meg anya, 42 évesen, szóval nyugodj meg. És nem vagyok irigy másokra, mert minek?
#3
Hát, ha te erről csak így, ennyire flegmán beszélsz, akkor nem lehetett valami szoros kapocs köztetek.
Lehetőleg olyanok válaszoljanak, akiknek nagyon szoros volt az anyukájával a kapcsolata.
válasza:én 25 voltam, 2 éve januárban halt meg anyukám.. fél év alatt vitte el a rák... bár szerintem azért volt ilyen gyors, mert meghalt a testvérem és belebetegedett ...
Borzasztóan hiányzik minden nap. Az életemnél is jobban szeretem őt.
Irigyelni nem irigylem senkitől az anyukáját, de nagyon felkavar, amikor itt is meg az életben is valaki szidja az anyját vagy az anyósát. Az anyósom 3 éve halt meg. A gyerekeinknek egyetlen nagyszülője sem lesz.
Szóval kiborít, amikor előadják, hogy "anyám/anyósom tönkreteszi az életemet" ... csak mert kérdezgeti, hogy mikor lesz unoka vagy mert megjelenik váratlanul. Na mindegy. Meg persze vannak valóban szörnyű, rossz anyák és olyankor azt érzem, hogy "bezzeg az ilyen élhet".
Őszintén nem lehet leküzdeni, csak együtt élni vele. Ez egy olyan dolog, ami akaratod ellenére örökre megváltoztat. Az az üresség a részeddé válik.
Kedves 5-ös válaszoló!
Köszönöm szépen a válaszod és nagyon sajnálom, hogy te is ilyen fiatalon veszítetted el anyukádat és a testvéredet is, és hogy a te anyukád is daganatban halt meg.
Párom 12 évesen veszítette el anyukáját, akinek agydaganata volt.
Komolyan, a rákos betegség miért pont ennyire a nőket támadja meg? :O
Anyának rettentően sz..r anyja volt/van és még él is, a negatív gondolkodás és a sok önző egoista tette élteti még mindig. Anya életét is nagyban tönkre tette, csak sajnos anya nem látta be, hogy milyen az anyja. :(
Én is azt érzem, mint te, hogy nekem is nagyon hiányzik és tulajdonképpen hozzá sokkal jobban ragaszkodtam, mint apához.
Még egyszer köszönöm a válaszod és kitartást kívánok neked is!
válasza:3-as vagyok, szoros volt a kapcsolatunk, de nem fogok depresszióba zuhanni.
Tudod miért? Mert valahol már "örültem", hogy végre nem szenved tovább.
Nagyon szar volt látni, hogy magatehetetlen, alig bír beszélni és állandó fájdalmai vannak, amint nem segíthet senki, és lassan meghal az SLE-ben.
Nagyon szerettem, mikor apa megmondta, mintha a világ tört volna apró szilánkokra, de aztán a fájdalmon túl a "felsóhajtás" is ott volt, hogy legalább neki már könnyebb.
Sokat voltam mellette, mindent meg tudtunk beszélni, támogatott, segtett, amit tudott, és máig szomorú vagyok, ha rá gondolok, mert élnie kellene még, nem igazságos, hogy beteg lett, de sajnos nekünk is élnünk kell, nem bezárkózni a gyászba, a fájdalomba, és főleg nem irigynek lenni másra.
A párom anyukája remek nő, és örülök, hogy legalább a kedvesemnek van édesanyja, akivel jó a viszonyuk és szeretik egymást. Nem irigykedek, hogy "dejóneked rohadj meg"... :)
Kedves 7-es válaszoló!
Köszönöm szépen a válaszod és részvétem neked is.
Mennyivel egyszerűbb lett volna így válaszolnod már elsőre is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!