Szerintetek hogy lehetne élhetőbb ez a világ?

Az sosem hagyott nyugodni, hogy a nagyobb üzletláncok rendszeresen dobják ki hatalmas mennyiségben a felesleges élelmiszereket, miközben rengeteg ember vagy éhezik vagy képtelen egészségesen étkezni az anyagi háttere miatt. Először ezzel csinálnék valamit. Aztán meg azzal, hogy vidéken a falvak, kisebb városok tele vannak üresen álló házakkal, amiket szépen lassan elnyel az enyészet, mert senki sem akarja megvenni őket, míg máshol emberek élnek az utcán, nem kapnak állást, mert nincs állandó lakcímük, és az utcán is halnak meg.

Amit közösségként tehetünk, az az, hogy elfelejtjük ezt az ember-embernek farkasa hozzáállást, amit úgy látok, hogy megvan 100ból 99 emberben. Manapság az a divatos életszemlélet, hogy aki lemarad, az megérdemli a sorsát; a hajléktalan haljon csak meg az utcán, hiszen biztos életképtelen, a depressziós, szuicid hajlamúak öljék meg magukat, hiszen gyengék, és azok, akik szűkösen élnek szintén csak maguknak köszönhetik, hiszen nem tanultak/dolgoztak elég keményen.

Az empátia nem létező jelenség manapság; simán benyaljuk, hogy a gazdag a képességei miatt gazdag, a szegény pedig lusta naplopó, nincs bennünk hajlandóság mások megértésére, és segítésére. Csak akkor tehetünk valamit az olyan nagyobb dolgok ellen, mint mondjuk a háborúzás és korrupció, ha - mint társadalom - elkezdünk értékként tekinteni az emberi életekre, és nem csak hasznosság szerint rangsoroljuk egymást, mintha gépek lennénk.

Gazdaságilag meg.... Tudom, hogy sokan hippi baromságnak tartják a kapitalizmus szidását, hiszen "mindent, amink van, az okostelefontól a kocsinkig a kapitalizmusnak köszönhetünk" de ez nincs így; mindent az alulfizetett, alacsony béren tengődő munkaerőnek köszönhetünk, míg a ceoknak akkora a vagyonuk, hogy félévente vehetnének egy új Teslát. Az embereket nem fogja érdekelni a világ gondja-baja, amíg maguk is létminimumon élnek teljesen kiszolgáltatottan. Ez manapság valamiért nagyon megosztó gondolat, de ha valaki teljes állásban dolgozik (tökmindegy, hogy a mekiben, vagy egy irodában) az érdemel akkora fizetést, hogy kényelmesen el tudja magát tartani mindenféle másodállások vállalása nélkül.

Aztán meg kell változtatni az egészségügyet és az oktatási rendszert is. Ma az egészségügy úgy néz ki, hogy vagy rátesznek hónapokra egy várólistára vagy fizethetsz vagyonokat magánellátásra - megint: ha van pénzed, akkor megengedheted magadnak, de a szegény így járt. A magyar oktatási rendszert gondolom nem kell bemutatnom, de még világviszonylatban is igaz, hogy a gyerekekből kiölik az analitikus gondolkodás minden szikráját. A gyerekekre nem jut személyes idő (vagy megint: ha extrát akarsz és van pénzed, akkor írasd be magántanárhoz, a szegényeknek meg jut a szopóág) ha nem úgy gondolkodsz, ahogy a tanár megmondta neked, akkor rossz jegyet kapsz, stb...

A környezet megóvásához pedig a magányszemély nem nagyon járulhat hozzá, max annyiban, hogy nem dobálja szét a szemetét. Azt olvastam, hogy ha a Földön minden ember eldöntené, hogy környezetkímélő életmódot él, akkor a környezetszennyezést csupán tizen-valahány%al tudnánk visszafogni. A személyes mocskunk eltörpül a gyárak környezetszennyezése mellett, szóval törvényekkel kéne szabályozni őket, vagy jóval erősebben adóztatni, hogy ne érje meg nekik az olcsóbb, de környezetszennyező megoldásokat választani - nem tudom...

Személy szerint semmi hitem sincs az emberiségben; a felső réteget továbbra is a saját, amúgy is óriási vagyona továbbnövelése fogja érdekelni, az alsóbb rétegek pedig egymást fogják lejjebb rugdalni pár odavetett koncért.