Kezdő tanárként hogyan lehet elérni, hogy a diák tiszteljen, és rendet tudjak tartani, illetve letudjam adni az anyagot, úgy hogy figyelnek rám?

Pl.: semmiképpen ne haverkodj velük,-mert onnantól nem vesznek komolyan.

A hangszíned ne legyen félénk,hanem inkább határozott.ne érezzék hogy te is tartasz tőlük!

Az egyik tanárom úgy kezdte hogy: úgy fog velünk bánni ahogy mi vele.Tehát ha mi megtiszteljük azzal hogy: nem leszünk pofátlanok,nem beszélünk egész órán stb,-akkor ő is ő is így fog hozzánk állni. Viszont ellenkező esetben sokat fogunk szívni. Ez be is vált,nem mertünk vele ellenkezni.

A lényeg a határozottságon van!

Sajna az egyetemen túl sok idő ilyesmi gyakorlására nem jut (legalábbis 10 éve, az én időmben, amikor minden hülyét felvettek tanárképzői szakokra, akkor a 20 fős gyakorlati csoportokban ezt nem tudtuk átvenni rendesen).

A módszertani és a kommunikációs jegyzetekben ez szépen ki van fejtve. Kell egy óravázlat, amelyhez próbálod tartani magad. Amikor kell, merev vagy, amikor nem, akkor laza. Rengeteg múlik az emberi tényezőn: a verbális és nonverbális kommunikáción (gesztikuláció, megjelenés, szóhasználat), de ugyanígy az alkatodon is, vagy azon, hogy a diákjaidat alsóbb rendűnek vagy egyenlő rangúnak kezeled-e. Például a volt földrajztanáromat, aki egy vékonyka alacsony férfi volt, szó szerint kicsináltuk idegileg, míg matektanárunktól, a két méteresre kigyúrt egykori atlétától (gorillától) már az első perctől fogva rettegtünk.

Mérlegelj, hogy mi a jó.

Egy agresszív tanártól a gyerekek tartanak. Vagy tanulnak, mert félnek, vagy nem tanulnak, mert feladják a küzdelmet és túl nagynak érzik az elvárásokat.

A túl barátságos, jópofizó beállítottságú tanár lehet, hogy egyes osztályokban beválik, más csoportokban meg a fejére tojnak.

A hűvös, távolságtartó, unalmas pedagógus ledarálja az anyagot, de a gyerekek egyik fülén be, a másikon ki, semmiféle érdeklődést nem vált ki bennük, nem orientálja őket.

És ezt lehetne sorolhatni még.

Lábjegyzetben jegyezném meg: a " le tudja adni az anyagot" így, külön írandó.

Én szinte az összes fiatal, pályakezdő tanáromat utáltam és nem azért mert tapasztalatlanok voltak vagy mert még nem annyira tudták kezelni a helyzetet, hanem azért mert szinte kivétel nélkül az összes fenyegetőzött, bunkózott és vissza akart élni a "hatalmával", úgy fogta fel, hogy most ez egyfajta bosszú... Nyilván még nem voltak olyan gyakorlottak, nem tudták, hogy mik a szokások a suliban stb., de ez nem volt gond, de senkitől nem fogadtak el segítséget, minket diákokat sem hallgattak meg, hogy pl. mi a véleményünk vagy melyik módszert érezzük hatásosnak, tehát mindenki hülye volt és gonosz, egyedül ők tudták, hogy mi a frankó. Folyton minden apró hülyeségért kiabáltak, csapkodtak, egyeseket írogattak be stb. mert úgy érezték, hogy majd így lesz tekintélyük, így majd tiszteljük őket és odafigyelünk rájuk stb., de pont az ellenkezőjét érték el vele, utáltuk őket és a tanulás szempontjából sem volt hatásos, mindenkinek elvette a kedvét a tantárgytól is.

Szerintem az a lényeg, hogy partnerként kezeld őket, ne nézd őket hülyének, ne akarj rajtuk bosszút állni, hanem érezzék, hogy te csak segíteni szeretnél nekik és az ő érdekük is, hogy együtt tudjatok működni. Az elején le kell tisztázni a dolgokat, hogy te mit hogyan gondolsz, mi fér bele ebbe a tanár-diák kapcsolatba, milyen számonkérésekre gondolsz stb. és azokhoz tartsd magad. Nálunk ez működött a legjobban, a kedvenc tanárom is így csinálta és szerintem ő volt a legkorrektebb. Első órán bemutatkozott, elmondta, hogy mik azok a dolgok, amiket nem tűr el az órán (pl. hangoskodás, ha nézik az órát), miért tartja fontosnak a tantárgyát, elmondta, hogy mik az elvárásai velünk szemben. Mindig minden számonkérést bejelentett, mindig konkrétan elmondta, hogy mit vár el tőlünk, tehát nem játszmázott, hogy "na, ezt sose találjátok ki", mindig mindent meg lehetett vele beszélni, ugyanakkor szigorú is volt. Ha valaki nem teljesítette az elvártakat pl. nem készített el valamit határidőre (holott teljesíthető volt a feladat és akár haladékot is kérhetett volna), akkor azért megkapta, ami járt pl. egyest vagy plusz feladatot. Tehát ő mindig nagyon korrekt és egyenes volt, de ezt cserébe elvárta tőlünk is. Emelett a stílusát is nagyon szerettük, imádta a tantárgyát ezért jó, élvezetes volt hallgatni, ahogyan mesélt róla. Szerintem, ha ezt érzik a diákok, hogy elkötelezett vagy a munkád iránt, szereted és élvezed, amit csinálsz és érdekesen adod elő a tananyagot, érzik, hogy úgymond miattuk vagy, akkor nem lesz gond.

Fapálcával.....

Anno nálunk eredményes volt... bár már a mai kis g•ciknek több joguk van mint bárki másnak....

Leadod nyugiban.

Én soha nem izgattam magam túlságosan, elmondtam a magam tempójában és hangján, aki figyelt, figyelt, aki nem, az így járt.

Én már megtanultam az anyagot egyszer, többször, nem nekem kell felelnem belőle x időnként. :D