Mi értele az életnek, ha csak úgy lezárul a vége és nincs csak a semmi?

Kedves kérdező, nem olyan nehéz megérteni ezeket a dolgokat, felnőttként biztosan nem nehéz, ha függetlenül, befolyástól mentesen elmélkedik az ember.

Bár alkatfüggő, de én még gyerekkoromban is filozofikus voltam, pedig a kommunizmusban nem igazán lehetett hozzájutni a kommunista ideológiáktól eltérő filozófiai művekre, hacsak nem ógörögre, de egyébként is filozofikus alkat voltam már gyerekként is, így eleve nem igényeltem filozófiát olvasni, magányos is voltam a gyerekkorom nagy részében, főleg tiniként.

Tehát magamtól rájöttem már kiskamasz koromra olyan összefüggésekre, melyekről csak jóval később, huszonévesen tudtam meg, hogy évezredek óta a távol-keleti filozófiák is tartalmazzák nagyrészt.

Még később, olyan 30 felé meg volt halálközeli élményem.

Ez tovább mélyítette ismereteimet a témáról. Tehát tapasztalati ismeretem is van erről.

Mindezekből ered a vonatkozó ismeretem.

(Az első voltam.)