Nem tudok kimenni egyik ismerősöm viselkedésén, (meghajolok az előtt, aki igen) szerintetek miért "ilyen" velem?

Én lány vagyok, ő srác, pár évvel idősebb tőlem. Nagyon szeretem az okos, széles érdeklődéskörű embereket, ő is ilyen. Sok közös témánk van/lenne, pl. ő orvos, én orvos szeretnék lenni, szeretjük a természetet, az állatokat, a könyveket, én szeretek sütni (másoknak pláne), ő meg finomakat enni. :D stb.. Szeretnék beszélgetni vele, mert olyan érzésem van, hogy nagyon is egyedül van (szinte a munkájának él, aztán meg otthon van), mondta is, hogy ő az a típus, aki sokat beszélne, de velem valahogy olyan távolságtartó, ha kérdezgetem, akkor válaszolgat, egyébként pedig olyan érzésem van, hogy neki is lenne kedve beszélgetni, mégis olyan hideg, meg olyan érzetet kelt, mintha lenézne, meg sokszor mondd kifogásokat, hogy hát neki nincs ideje, vagy hogy most olyan szakaszát éli, hogy senkivel sem akar beszélgetni.. Kifogásoknak tűnnek ezek inkább nekem, mintsem a tényleges indoknak, és megkérdeztem tőle többször is, hogy tényleg van-e valami baja velem, mondja el nyugodtan, de mindig azt válaszolta, hogy velem semmi baj sincs...