Ekkora pozitív stressz? 2 napig alszok utána. Az apámat látnám benne?
Pár hónapja vagyunk együtt a barátommal. Van köztünk több mint 20 év korkülönbség. Jól megvagyunk együtt, szeretjük egymást. Mikor találkozunk, jól érezzük magunkat, van hogy itt is alszik nálunk, pár napot együtt töltünk. Ami viszont eztán történik, azt semmivel sem tudnám magyarázni.
Amikor elmegy, lelkileg úgy érzem hogy olyan szinten lemerülök, kimerülök, hogy el kell telnie 2-3 napnak hogy egyáltalán kikeljek az ágyból. Rendszeresen sportolok, így nekem ez duplán fáj mert nagyon bennem van hogy mennék, csinálnám az edzéseket de nem tudom. Van hogy 3 napig is alszom , éjjel-nappal. Lehet a pozitív stressznek ekkora hatása?
A korkülönbség miatt már arra is gondoltam hogy csak az édesapámat látom benne, ugyanis kiskoromban elváltak a szüleim és ő itthagyott engem, sosem tudtam feldolgozni, a mai napig borzasztóan fáj erre gondolni. Lehet hogy úgy érzem hogy őt most egy másik személy képében visszakaptam? Ez pedig most leterhelné a lelkemet ilyen szinten?
Dehát ez beteges és annyira komplikált... 18 múltam, már úgymond egy felnőtt nő vagyok.
Ha észben már nem is, lélekben pedig még mindig csak egy kislány vagyok. Ti mit gondoltok ennek kapcsán? Előre is köszi a válaszokat!
válasza:Aki ilyenbe belemegy,az agyilag is kislány nem csak lélekben.
A jóval idősebb párodnak ezek miatt egyértelműen nem vagy partner. Lelki-szellemi partnerségre van szükség egy párkapcsolatban. Szexre viszont jó a fiatal test. Igen,mielőtt kérdeznéd, ezért akár párkapcsolatba is képesek bele menni.
Valószínűleg apakomplexusos vagy, és ez segítséget igényel. Az első lépés az,hogy kizárod az életedből az idősebb pasikat. Kapcsolat,szex,minden szinten. Aztán szakember.
válasza: válasza:Nálam 12 évvel idősebb a párom, a 20 év már nekem is nagyon sok lenne. Én nem látom benne apumat, mert mindig is jó volt a viszonyom apukámmal. És azt sem mondhatom, hogy kizárólag idősebb pasikat "kerestem", mert ő az első nekem és neten, egy beszélgetős oldalon ismerkedtünk meg. Ha úgy érzed, hogy mégsem vagy jól, akkor érdemes pszichológushoz fordulni.
L/19
válasza:Voltam 18 éves, érett gondolkodású. De nem felnőtt nő. 40 éves pasival, komolyan? Oké, van akinél működik, de meddig fogsz ebben élni? Látod tisztán az elkövetkezendőt, hogy ez a férfi milyen jövőt akar veled?
Nem hiszem hogy ez valamiféle "pozitív stressz" lenne. Szerintem leszipolyoz, ennyire egyszerű. Vannak ilyen emberek. Ha én a páromtól elkerülök napok után inkább mondanám hogy depressziózok, annyira hiányzik. De hogy kimerüljek a vele töltött időben...
Ugye tudod hogy feltöltenie kéne téged lelkileg? Ezen gondolkodj el.
,,Bár anyád se semmi, ha engedi, hogy egy ő korabeli csávó napokig ott legyen a kis fruska lányánál."
Mivel nagykorú vagyok és tudok vigyázni magamra, nem szól bele , igen. Nem mindenkinek dirigál anyuci, hogy minden percben megszabja mit csináljon. Néha tapasztalat útján is kell tanulni. :)
válasza: válasza:Nem a szeretőm, de ez jó volt! :D
Ha belegondolok hogy hogyan tekintek rá, nos inkább férfiként, igen.
válasza:Az rendben van, hogy férfiként gondolsz rá.
Hidd el, hogy még 12 évet is nagyon nehéz összeegyeztetni abban az értelemben, hogy mi lesz a közös jövőnk. Ráadásul köztünk nagy a távolság is. Ennek ellenére nem akarjuk feladni. Van közös tervünk, céljaink, még ha sokszor úgy érezzük is, hogy nagyon nehéz.
Köztetek nem tudom, hogy ez megvan-e. De ha meg is lenne, azt már tényleg nagyon nehéz összeegyeztetni. Nem gond a nagy körkülönbség, de azért ésszerű keretek között legyen. Hidd el, én is sokszor megkapom másoktól (akik nem ismernek annyira), hogy mi lesz így velünk? De mi tudjuk, hogy mit szeretnénk és ez számít. Ha ez nem lenne, tényleg nem lenne értelme együtt lenni. Én csak próbálok segíteni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!