Miért nem tudok újra olyan termékeny alkotó lenni mint korábban? Hogy találjak új múzsára? (Részletek lent)

Bocsánat a kisregényért, köszönöm azoknak akik rávetemednek, hogy elolvassák és segítenek ebben a helyzetben!

Fiatal felnőtt lány vagyok, és szinte teljesen elvesztettem a motivációm a rajzolás terén, pedig ezt választottam pályámnak, és grafikusnak tanulok.

Mindennek az oka, hogy évekkel ezelőtt nagy változás volt az éleltemben, felmentem gimibe, és olyan elfoglalt lettem, hogy nem jutott időm a rajzolásra, amit állandóan csináltam. Emiatt nem bírtam kikapcsolni, és nem bírtam olyan mértékben regenerálódni szellemileg, ahogy kellett volna. Szóval fél évnél tovább nem bírtam és a suli váltás mellett döntöttem. Így kerültem rajzos suliba.

A rajzolást a barátnőm miatt kezdtem el, majd rátaláltam egy művészfiúra, akinek a tehetsége magával ragadott, és (plátói) szerelmem mellett múzsám is lett.

Szóval, ő inpirált és rengeteg ötletem volt, rendben volt ez a művészi út számomra, és belőle merítettem ihletet, és minent. (Tett fel tutorial képeket meg ehhez hasonló dolgokat, sokat köszönhetek neki ilyen szempontból is, bla bla). Majd a Múzsám eltűnt (fogalmazzunk így, részben szószerint is vehetjük), és én összetörtem. A következő két évben próbáltam feldolgozni a hiányát, mivel naplót írtam, az írás által, és nem a rajzolás segítségével, és lényegében vele ment minden elhatározásom, és szeretetem a rajzolás iránt. A tanáraim is észrevették, hogy történt valami, én tudtam is, de akkor nem érdekelt már semmi.

Nem az a fajta voltam, aki ott ül a lap fölött és nem csinál semmit, egy idő után inkább olyan volt, mint akinek eltörölték volna a tehetséget. (Nem mondom, hogy hű de tehetséges voltam/vagyok, de az sem ment, amit azért kijelenthetek, hogy tudtam). Csináltam, és nem olyan volt, nem élveztem. Nyűg volt, nem sikerült akkor sem, amikor jó kedvem volt.

Ezeknek a válatkozása volt tehát, és nagyon ritkán csináltam valamit magamtól. És egyszer úgy is éreztem, hogy a festékem nem is tartozik már hozzám.

Amikor már lelkilek/szívügyileg rendbejöttem és feldolgoztam a történteket, úgy, hogy ezt kijelenthessem magamnak (kb 8 hónapja?) ismét feltűnt az a művész. Teljesen felbolygatta az addig megnyugodott lelkemet, de rájöttem, hogy nem tudok újra kötődni hozzá, és már nem lehet semmi ugyanolyan mint előtte. Így "elhagytam" és többet nem kerestem, nem néztem meg miket alkotott.

És a problémám ez, hogy hiába jöttem rendbe, a motivációm, a szeretetem a rajzolás felé nem jött vissza olyan módon, hogy produktív tudjak lenni ismét.

Hiába van nagy ritkán egy-egy ötletem, vagy belekezdek, de nem fejezem be, vagy el se jut odáig, hogy elkezdjem.

Már nagyon bánt, hogy képtelen vagyok csinálni valamit, pláne, hogy tudom, hogy régen nem ilyen voltam.

Voltam pszichológusnál, és részben feljött ez a téma, ő tanácsolta, hogy keressek másik múzsát, aki inspirálni tud.

Így is tettem, és vannak művészek, akiket "elismerek" és példaképként tudok rájuk tekinteni, de nem inspirálnak. Imádom a képeiket, és nem jön ihlet általuk, vagy bármi (pl kipróbálom én is ezt a technikát...).

Tanácstalan vagyok. Szeretnék alkotni, de mintha minden más erősebb lenne ennél a vágynál. :(

Mit tanácsoltok? Volt már veletek ilyen? Hogy jöttetek ki ebből?