Én vagyok az egyedüli akinek nem okoz örömet a sport?
Mindenki mondja, hogy sportolni milyen jó, boldogsághormonokat szabadít fel, várni fogod, hogy mikor mehetsz legközelebb stb.
Hát nekem egyáltalán nem ilyen.
Én csoprtosra járok, folyton azon gondolkodom milyen kifogással mondjam le, meg tudnék halni közben, alig várom, hogy vége legyen. Nem vagyok kövér, 170 cm és 55 kg.
Régen jártam pszichológushoz, ő is mindig mondta, hogy milyen fontos a mozgás.
Nyilván nem te vagy az egyetlen.
A folyamatos testmozgás (és itt nem 5-10 percre kell gondolni) általában tényleg endorfint szabadít fel a szervezetben, ami régen óriási evolúciós előny volt. Viszont egy 2-3 ezer éve már nincs ennek akkor jelentősége, így mára már nincs meg mindenkiben ez az adottság.
A másik dolog: akármennyire is jó valami hormonálisan, ha undorral tölt el, vagy egyszerűen csak negatív érzések kapcsolódnak hozzá, akkor nem fogod szeretni. Annyi pluszt nem ad az az endorfin, hogy minden negatívumot felülírjon.
A megoldás egyszerű: olyan sportot kell választanod, amit szeretsz csinálni. Ha valamit erőltetsz, abban nem sok örömöd lesz. Úgy van igazán értelme, ha élvezed is.
A biciklizés például kiváló választás. Nem, nem feltétlenül kell társas sportnak lennie, és nem kell, hogy minden áron intézményes keretek között csináld. Fogod magad, elmész pár órára biciklizni, és ennyi.
Ugyanebben a cipőben jártam én is, ellenben engem nem a mozgás zavart, hanem mindenki más körülöttem. Ezután elkezdtem egyedül bicajjal túrázni, és ezáltal sokkal felszabadultabb vagyok.
Nem szeretek másokhoz kötődni, igazodni. Ez van, ilyen személyiségem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!