Ezek után mi a véleményetek a pozitív gondolkozásról?

Találtam egy pár cikket a káros hatásairól:

[link]

[link]

Én mindig is humbugnak tartottam ezt az egészet, mert én úgy gondolom, hogy nem lehet mindig pozitívan gondolkozni és boldog lenni, mert így az ember csak egy fél életet fog leélni és soha nem lesz boldog. A szomorúságot nem lehet megúszni az ember csak akkor lehet boldog, ha volt szomorú is, mivel a boldogságnak a szomorúság a fedezete. Emiatt nem szabad elnyomni a melankolikus állapotot, hanem el kell fogadni, hogy van.

Amikor beszélgettem valakivel és épp szomorú voltam akkor ezzel a pozitív bullshitekkel fárasztottak volt amikor elkezdtek velem személyeskedni, kirekeszteni. Hogy lehetnek ilyen korlátoltak? Pozitív embereknek tartják magukat és kioktatnak, kirekesztenek másokat?

Sokszor akkor vagyok kreatív és bölcs, ha épp rossz a kedvem olyankor tudom magamat kívülről látni, önreflexiót tartani. Sok költő, írő is akkor tudott jó verseket, novellákat írni amikor nem volt jó kedve. Tehát annyira nem rossz a melankolikus állapot, ahogy sokan beállítják, mint például a két legnagyobb népbutító a Szabó Péter és az Oravecz Nóra ők ketten a semmitmondások vezérei.

Nem rég hallgattam erről egy jó kis rádióműsort, amit mindenkinek ajánlanék:

https://www.youtube.com/watch?v=Ys2E1ekQtoY