Vajon miért érzem úgy magammal és a mai 20-30-40 évesekkel kapcsolatban, hogy nem vagyunk igazán felnőttek, csak mintha "felnőttesdit" játszanánk?
Szerinted mit jelent felnőttnek lenni?
(szimpla kíváncsiság, nem rosszindulat :)
Én is felnőtt életet élek, házas vagyok, van két gyermekünk, családi gáz kerttel, stb.
Nem is tudom, hogy mondjam...
Lehet, hogy csak az a baj, hogy én nem tudok felnőni - és ezt kivetítem másokra is.
Piszok nehéz, igen... Sokszor egyszerűen nincs hozzá semmi kedvem! :/ szörnyű vagyok.
A felnőtt élet nem ott kezdődik,hogy házas vagy, van gyermeked, házad, kutyád, jól jövedelmező állásod.
Ez csak egy tvből kölcsönzött értékrend és álomvilág.
Először is nem mindenkinek lehet gyereke (sajnos családon belüli tapasztalat is, hogy mennyit kell küzdeni érte, míg más megszüli,és el is dobja), az ingatlanárak is eléggé a fellegekben járnak, nem mindenki születik jó körülményekbe, az meg a legalja szerintem, hogy valaki csak azért házasodik meg egy random kiválasztott emberkével, mert nem szeretne egyedül lenni, illetve követni szeretné a "normákat". (ezt csak úgy általánosságban írtam, nem célozgatásnak szántam).
A felnőttség a gondolkozásnál kezdődik, nem a körülményeknél, és nem is a kornál.
Én részben egyetértek veled, Kérdező.
Habár 30-40 évesen már szerintem igencsak felnőttnek számít az ember, viszont attól én is agybajt tudok kapni, amikor a 20-25 év közöttiek erőltetik a felnőttködést.
23 éves vagyok és egyre többet látom a régi lányosztálytársaimat, ahogy egymás után házasodnak meg és szülnek gyereket. És tényleg, szinte még ott van a tojáshéj a valagukon.
Én egyszerűen nem tudom átérezni, hogy mégis mire jó ez. Ilyen fiatalon ekkora felelősséget magukra vállalni és így elköteleződni, ahelyett, hogy mondjuk még tanulnának valamit, utaznának, élményeket gyűjtenének. Kihasználnák azt az időszakot, amikor már kirepültek a családi fészekből, viszont még nem kell egy saját család fenntartására fordítani minden idejüket.
Félreértés ne essék, én is szeretnék majd idővel megházasodni, gyereket vállalni és boldog családi életet élni. Ugyanakkor tudom magamról, hogy egyszer vagyok fiatal, és szeretnék kihozni ebből a helyzetből mindent, amit lehet. Nem érzem még magam késznek, hogy egy ekkora lépést tegyek, amivel megváltoztatom az egész életemet. Legalább 27 éves koromig nem is tervezek ilyeneken gondolkodni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!