Megtalálom valaha a saját utamat, meg kéne változnom? 16/L (hosszú magyarázat hosszú kifejtett véleménnyel és gondolatokkal)
Kiskoromtól kezdve azon agyaltam mi lesz amikor nagy leszek. Azt gondoltam nem fogok vészesen tanulni, esetleg jól, felvesznek egy középiskolába ahol szerzek pár barátot, élvezni fogom az ottlétet. Beleszeretek valakibe aki viszont szeret. Középiskola után vagy egyetemre/főiskolára megyek, vagy elhelyezkedek valahol, a párom szintén dolgozik és kialakítjuk a közös kis életünket amit mikor elérkezik az idő bővítünk egy vagy kettő gyerkőccel.
Ehhez képest:
Sz@rul tanultam/tanulok, annyi családi gond volt mint a szemét, elképzelésem nincs mi az amit szívesen csinálnék/dolgoznék, az iskola (9. osztály, eü iskola) ahova mentem borzalmas, az osztálytársak, főleg egy bizonyos gonosz hü lye gyerek leamortizálta pár hónap alatt azt a kicsi önbizalmamat ami volt (és egyszer meg is kergetett egy bogárral). Visszahúzódó vagyok, nehezen barátkozok mivel megválogatom kiben bízok meg, nem szeretek sok idegen ember között lenni mert akkor feszülten érzem magam. Félek a fiúktól. Kiskoromtól kezdve mindig szerettem volna egy társat, ami akkor az éppen aktuális képzeletbeli barátom volt, de egyre inkább egy fiúvá alakult át. Akinek szüksége van rám és nekem is rá, akivel kölcsönösen megbízunk egymásban és így tovább.
De, hogy ha utálok bulizni és mivel kevés barátom van így csak az éppen aktuális dolgomat elvégzem aztán jövök haza, közben pedig még véletlenül sem futok össze senkivel úgy, hogy ismerkedni lehessen? Egyáltalán a fiúkkal miről lehet beszélgetni? Arról nem is beszélve, hogy eddigi életemben a legjobb amit gondoltam egy fiú kinézetéről, hogy nem rossz. Félreértés ne essék, nem vagyok leszbikus, csak a kinézet mellett az is számít, hogy legyen esze, pl ha ír valamit tudjon fogalmazni, úgy nézzen ki amit ír mint aki nem csak odaköpött a billentyűzetre. Kinézet mindenkinél más mi a helyes de a lényeg, hogy ne legyen ápolatlan, szóval értitek...
Mindig azon agyaltam mi lesz. Egyszerűnek gondoltam a dolgokat, majd eldől magától minden, nekem csak haladnom kell. Nagyot tévedtem, vagy ha mégis így van akkor valaki fent nagyon ki akar velem cseszni.
Szeretek rajzolni, írni, olvasni. Ezek szép dolgok, de csak hobbik, megélni ezekből itt nem lehet.
Tudom, hogy gyerek vágy de kiskoromtól kezdve a mai napig arra vágyok, hogy egy másik világba kerüljek ahol még ha csak minimálisan is de varázslat van. Ahol nem a modern technika csodái körül forog világ, ahol egy ember mást is lát az orra előtt mint a telefonját, ahol nem azért dolgoznak, hogy nagyjából megéljenek, ahol szeretik az emberek azt amit csinálnak, ahol a munkájukhoz mérten megfelelő fizetséget kapnak, ahol kevesebb szívtelen dög van akik szerencsétlen állatokat csak úgy eldobják maguktól akik még csak esélyt sem kapnak, hogy érzéseiket figyelembe vegyék vagy meghallgassák őket (nem mintha lehetne de na...), ahol nem tiporják el az embereket. Tudom, hogy lehetetlen de akkor ez gondolom és kész.
Ettől az álomvilágtól amit a szívembe zártam, az elképzeléseimet, hogyan tudnék megszabadulni? Nem érzem jól magamat a bőrömben és nem szeretek ebben a világban élni, ráadásul egy ismeretlen ok miatt mintha belül egy nagy kő nehezedne rám évek óta, magányos vagyok. Pszichológust ne javasoljatok, nem bízok egyikben sem.
Mit kéne tennem ahhoz, hogy megtaláljam mihez kezdjek mindennel? Nem nyafogásként írom ki a kérdést. Nem szokásom nyafogni, megtartom a gondjaimat magamnak, de ha valaki elolvassa kérdésemet és kedve van válaszolni, hátha tud valami életmentő ötletet adni vagy ilyesmi.
válasza:Vannak barátnőim akikben teljesen megbízok, de ezt nem velük szeretném. Szoktam az egyikkel néha ezekről beszélni de nem jutottam döntésre az ügyben.
Szóval nincs senki. Csak apám, család többi tagja olyan mintha halottak lennének.
válasza:Igen, én tudom az életmentő ötletet. Katolikus templom, katolikus közösség, és elsősorban Jézus. Jézus elég jól néz ki, és fogalmazni is tud.. :) A legjobb, hogy valóban létezik és szeret! Arra lenne szükséged hogy jobban megismerd. Hát, hátha megpróbálod. Bárcsak..
Szerzetességre nem gondoltál esetleg?
válasza:Az utolsó válasz amire gondoltam az a vallás volt, de úgy néz ki olyat is kaptál. Azzal a tanáccsal kapcsolatban azt javaslom ne fogadd el.
Itt az én történetem és ami bevált:
Hasonló gondolataim voltak, mint amiket említettél, inkább vágyak/álmok, ha visszagondolok, akartam én is egy örökké tartó szerelmet, egy átlagosnak tűnő, de mégis különleges életet. Elég későn sajnos, kb. 16 évesen kapcsoltam, hogy hoppá, a valóságban élek, de ez még nem volt elég ahhoz, hogy elfogadjam.
Több párkapcsolaton is túlmentem, amiket sorra bántam meg, mondván, hogy "az igazit akartam elsőnek", majd mégtöbbe mentem bele úgy, hogy a tökéletest vártam, ez egy nagyon nem jó megoldás, mert amikor vége (mert hidd el mindnek vége lesz ilyen fiatalon), akkor nagyon fájni fog (egy idilli álomvilághoz képest).
Szóval a megoldást az jelentette, hogy "kavarni" kezdtem különböző lányokkal, nem vettem őket komolyan, akkor sem, amikor már párkapcsolatban voltunk, mert tudtam ők sem egy életet akarnak leélni velem. Így hát az álomvilág a valóság ezen részének megismerésével megszűnt létezni, mondanám, hogy nem hiányzik, de hazudnék, olyan mint a gyerekkorom, mikor mindent (bár közel sem az, de) tökéletesnek gondolsz.
Nem azt mondom, hogy kezdj el ribizliként viselkedni, csak fogadd el, hogy ezek a szerelmek nem örök időkre szólnak, és ha benne ragadsz ebben az elméletben, akkor a saját életedet teszed rosszabbá.
Tudom, hogy nem kifejezetten a párkapcsolatokról szólt a kérdésed, de kiemelt részének tartottam, és ezzel volt hasonló tapasztalatom, ha végülis félreértettem valamit, és olyat írtam, aminek semmi köze a problémádhoz, akkor elnézést kérek. Sok sikert!
18/F
válasza: válasza:Kedves 18 éves..
Igazából felháborító, amit írtál, és súlyosan káros lehet a bizonytalan fiatal lelkek számára, azért reménykedem, hogy senki nem veszi komolyan.
Nem tudsz semmit, ami magyarázható a fiatal koroddal, arra viszont nincs mentséged, hogy nagyképűen szembeszállsz az idősebbek bölcs tanácsaival, és erkölcstelenségekre buzdítasz. Azt hiszem, a mai liberális társadalomban is erkölcstelennek számít arra biztatni valakit, hogy ne vegye komolyan a kapcsolatait.
De egyvalamiben nem mondtam igazat. Van mentséged. Nekünk, bűnös embereknek egyetlen reményünk és mentségünk Krisztus.
válasza:6-os, nem a korommal "mentegetőzöm", hanem a józan ésszel, amibe a vallás nem fér bele.
Szép, hogy felhoztad a liberalizmust, mondd el milyen erkölcstelen dolgokra buzdítja az alap eszme az embereket? Attól, hogy degeneráltak a politikai és társadalmi képviselőik, még maga az eszme helytálló egy egészséges társadalom kiépítése érdekében. Ezt jobboldali emberként mondom.
Na de most vonatkoztassunk el ettől, és tanuljunk meg mondatot értelmezni:
"nem vettem őket komolyan, akkor sem, amikor már párkapcsolatban voltunk, mert tudtam ők sem egy életet akarnak leélni velem"
Látod ez azt jelenti, hogy a párkapcsolatban lévő felek megbeszélték a terveiket, és nem a házasságukat tervezték az első randi után.
"Nem azt mondom, hogy kezdj el ribizliként viselkedni, csak fogadd el, hogy ezek a szerelmek nem örök időkre szólnak"
Ez pedig azt jelenti, hogy ne legyen félrekacsintgatós a kérdező, csak ne gyötörje magát lelkileg azokkal a monogámiáról szóló elméletekkel, amiket beleneveltek.
--
Súlyosan káros maximum a vallásod lehet, nem egy 18 éves tanácsai.
Attól, hogy idős vagy, nem nevezheted magad bölcsnek, ehhez többet kellene letenned az asztalra, ez a válasz pedig szintén nem arra utal, hogy az lennél. Másik dolog: honnan a fenéből kellett volna tudnom, hogy a bölcs úriember idősebb nálam?
Ohh és, nem vagyok bűnös, ez is egyfajta öngyötrő, agyament gondolatmenet, amiből nem hiszem, hogy bárkinek is pozitív élményei születtek. És nem hiszek a krisztusodban, így ne a "nekünk" szót használd.
Ha tovább kívánod folytatni a vitát, privátban tedd, mert nem hiszem, hogy bárkit is érdekelne, bye.
válasza:Jó, hát amikor már majd hiszel, akkor majd kívánom, hogy tudjál megbocsájtani magadnak.
Édes Jézusom, kérlek, vezesd megtérésre a fiatalembert, még mielőtt túl késő lenne!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!